53.Fejezet

*1 héttel később*

/Ashley szemszöge/

Zaynnek már tíz perce a stúdióban kellett volna lennie, de a haja ebben megakadályozta. Csak kapkodott és kapkodott aminek az lett az eredménye, hogy az összes kezében lévő dolog a földön landolt. Leguggolt és elkezdte összekapkodni a cuccokat. Én csak nevettem majd beálltam segíteni neki. Adogattam a cuccokat a kezébe épp a slusszkulcsot adtam volna amikor felpattant és elindult kifelé.

- Zayn! - kiabáltam utána miközben felálltam. Ő gyorsan visszanézett mire meglobogtattam a kulcsot. - A kocsikulcs.

- Ó tényleg! Köszi - nyomott egy gyors puszit a számra majd egy kacsintás után elhagyta a házat. Nem nagyon volt semmi dolgom így neki fogtam kitakarítani. Az előszobában, a konyhában, a fürdőkben, a folyosókon és a nappaliban is felmostam. A hálókban és a szőnyeges részeken pedig felporszívóztam. Mindenhol letörölgettem a polcokat és a szekrényeket. A gardróbban pakolgattam épp a ruhákat amikor rám tört a rosszullét. Már megint? - gondoltam magamban és a vécé felé rohantam. Az utóbbi egy hétben ez a negyedik hányásom... Pedig ma még nem is ettem... Émelygek és fura dolgokat eszek. Tegnap előtt például egy egész befőtt kovászos uborkát megettem. Néha savanyút néha meg édeset kívánok. Lehet, hogy...? De az nem lehet. Nem lehetek... De mi van ha mégis? Úr isten mit csináljak? Anya! Miután végeztem a vécé feletti tevékenységgel gyorsan megmostam a fogam. A takarítást inkább befejeztem és magamra kaptam egy fekete rövid nacit hozzá pedig egy fehér felsőt amin mintás masni díszített. Felvettem egy fehér sarut, leakasztottam a slusszkulcsomat, bepattantam a kocsiba és már mentem is anyáékhoz.

Bő egy és fél óra múlva - mivel még megálltam a mekibe egy McFreeze-ért... - leparkoltam a garázs előtt. Kipattantam a kocsiból és bementem a házba.

- Anya! Apa! Bell! Van itthon valaki? - kiabáltam miután levettem a cipőm. Pár pillanattal később két kis kart éreztem a lábam körül. Felkaptam a húgom az ölembe és egy puszit nyomtam az arcára amit viszonzott.

- Szia manó!

- Ashley - karolta át a nyakam.

- Anyuék hol vannak?

- Apa dolgozik anya pedig a kertben.

Sózsákkal az ölemben kimentem a kertbe és anya tényleg ott ült a hintában. Nem Izabellának kéne ott csücsülnie? Na mindegy...

- Szia anya - pusziltam meg.

- Szia. Hogyhogy itt? - vonta fel a szemöldökét.

- Segítségre van szükségem... - mondtam és leültettem Izziet a hintába. - Maradj itt jó? - simogattam meg a fejét mire bólintott.

- Mi a baj? - érdeklődött miközben a hintaágy felé vettük az irányt.

- Nem is tudom, hogy mondjam... - kezdtem bele.

- Ennyire nagy a baj? - lepődött meg.

- Hát izé, baj is meg nem is... Attól függ honnan nézzük - villantottam meg egy kínos mosolyt.

- Ashley! Ne idegesítsd anyádat - sürgetett.

- Izé.. Szóval azt hiszem t-terhes vagyok.

- M-mi? És e-ez biztos?

- Nem tudom anya... Az utóbbi egy hétben kívánós vagyok, émelygek és hányok... Komolyan nem tudom mi ez, de szerintem az. Vagyis mi más lehetne?

- Mikortól van ez a problémád?

- Körülbelül egy hete. Azt hiszem.

- Vettél már terhességi tesztet?

- Nem.

- Akkor menj el a patikába vegyél egyet, gyere vissza és megcsinálod jó?

- Jó - bólintottam majd elköszöntem a húgomtól és elmentem. A patikában teljes ideggel álltam sorba, már a kormányt is majd összetörtem annyira szorítottam idegességemben. Nem lehetek terhes, még nem! Kikértem a terhességi tesztet gyorsan kifizettem és már mentem is vissza. Útközben viszont majdnem meghaltam mert nem figyeltem, és majdnem egy buszba mentem... Oké Ashley így kell ezt. Ilyeneket is akkor kell csinálni mikor lehet nem csak magad hanem egy gyereket is megölsz...

- Na megvan? - kérdezte anya mikor beértem.

- Igen - mutattam fel a dobozt.

- Voltál már vécén ma? - kérdezte anya.

- Hát csak hányni mert?

- Mert reggel jó csinálni mikor elsőnek vécézel na menj.

Felmentem a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót. Megcsináltam a szükséges dolgokat és már csak várnom kellett. Mi lesz ha tényleg terhes vagyok? Mit fogok csinálni? Én készen állok, de Zayn? Neki nagyobb gondja is van mint egy kisgyerek. Nem tehetem ezt vele. De ha mégis terhes vagyok? Vajon lány vagy fiú? Egy kislány milyen aranyos lenne. Én mindig is lányt akartam. Az is lehet, hogy fiú. Akkor biztos olyan jóképű lesz mint az apja. Vajon Zayn lányt vagy fiút szeretne? Egy gyerek aki a mi szerelmünkből van. A mi tulajdonságainkkal és a mi adottságainkkal. Aki majd mondja nekünk, hogy anya és apa... Gondoltam miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Úr isten hova gondolok... Töröltem le. Nem lehetek terhes még nem! Majd pár év múlva, de nem most. Ezt még nem tehetem meg. Az a hülye éjszaka Japánban. De mégis olyan jó volt. Mielőtt elkezded szidni azt az éjszakát győződj meg róla, hogy tényleg terhes vagy-e! Szidott a tudatalattim. Az órára néztem és már 13 perce várok. Most már megnézhetem. Remegő testtel indultam meg a kis tárgy felé. Remegve nyúltam utána. Szeretnék én babát vagy nem? Csukott szemmel tartottam a tesztet. Nagy levegőt vettem és megnéztem. Először fel se fogtam. A teszt kiesett a kezemből én pedig hátráltam pár lépést magam elé bámulva. A falba ütköztem majd lecsúsztam a földre és könnyekben törtem ki.

Minirigó x

Új Díj *-*

Nagyon szépen köszönöm a blog új díját ~ Rebecca-nak! Nagyon szépen köszönöm :D

Írj magadról 11 dolgot:

- Imádom a savanyú gumicukrot.

- Szeretek sütni és főzni.

-  Mindig be vagyok lépve facebookra még akkor is ha nem használom xD

- Ha unatkozom eszem.

- We♥it-ozok.

- Előfizettem a Directioneres újságra.

- Ballagásomra iPhone-t kértem... (4 év után remélem megkapom)

- Tudok egykerekű bicajozni.

- Kétszer volt Heelys cipőm. (Imádtam)

- Szeretnék Adidas Jeremy Scott Wings 2.0 cipőt.

- iPad-re gyűjtök.

Válaszolj 11 kérdésre:

> Mi a jelenlegi kedvenc számod?

- They Don't Know About Us --> By.: One Direction, Zero --> By.: B.A.P

> Mi a kedvenc színed?

- Pink (magenta).

> Hány éves vagy?

- 14

> Szereted a lepkéket?

- Nincs velük különösebb bajom.

> Mi a szerencseszámod?

- 13

> Miért szeretsz blogolni?

- Mert lírom a vágyaim és a képzeletem úgymond "életre" kel.

> Mi a kedvenc filmed?

- Gru :3

> Mi az a zene, amin igazán tudsz sírni?

- Coma, Pray, Moments, More Than This van még szerintem több is csak most ezek jutottak eszembe :'D

> Játszol valamilyen hangszeren?

- Nem, de szeretnék zongorázni :$

> Szereted a kisbabákat?

- Yep.

> Melyik a kedvenc évszakod?

- Nyár.

Írj 11 kérdést:

1. Ki szeretnél próbálni valamilyen extrém sportot?
2. Kedvenc videoklip?
3. Egy tárgy amit nagyon szeretnél?
4. Szerinted jó ha egy embernek van testvére? Ha igen/nem miért?
5. Mit szeretsz magadon igazán?
6. Legjobb tulajdonságod?
7. Hosszú, vállig érő vagy rövid haj?
8. Hogy kezeled az utálkozókat?
9. Fested a körmöd?
10. Kedvenc képed?
11. Hány blogot írsz?

Küldd tovább 11 blognak:

Kicsilány

Julia Boo

51.Fejezet

/Ashley szemszöge/

Rettenetesen örültem neki, hogy Zayn utánam jött Izzievel és hármasban elmentünk Carlo sütödéjébe. Az a pasas nagyon nagy arc és a sütik amiket csinál hát álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire finomak. A mennyországban találták magukat az ízlelőbimbóim. Az tuti, hogy nem utoljára voltam abban a cukrászdában. Miután haza jöttünk leadtuk anyáéknak a húgomat és már mentünk is haza. Utána semmi érdekes nem történt. A szerdát Kellyvel töltöttem. Elmentünk shoppingolni a közeli plazába. Csütörtökön csajos napot tartottunk négyesben. Elmentünk kozmetikushoz egy starbucksba aztán pedig este horrort és vígjátékot néztünk Kellynél. Pénteken Zaynnel "randiztam" elmentünk a tengerparthoz piknikezni és sátorozni. Gondolom nem kell részleteznem, hogy mik történtek ott az evésen az úszáson és a beszélgetésen kívül... Szombat este értünk haza. Vasárnap elmentem Jacksonville-be ugyanis ott volt a Nyers erő következő adása. Nekem pedig a Hétfő munka nap így mennem kellett. Kedd reggel már otthon voltam este pedig egy szórakozó helyen a társasággal. Szerdán és pénteken szabadnapjuk volt még a srácoknak így buliztunk kicsit újra... Szerdán Harrynél is csaptunk egy kisebb bulit ahová Justin és Selena is benézett. Igen Bieber és Gomez, hogy hogyan kerültek ide na azt nem tudom viszont itt voltak és csak csütörtök délután távoztak. A csütörtöki napot egyébként Louisnál töltöttük és kihevertük a bulis napokat. A legtöbb időt a játékszobájában töltöttük. Hogy ott mik nincsenek... Pénteken megint repülőre ültem és újra Jacksonville felé tartottam a péntek esti Smackdown miatt. Szombat délután teljesen frissen és üdén állítottunk be - kivéve engem - csapatostul plusz az édes kis Baby Lux társaságában az én szüleimhez - ugyanis elutaztak - és nekem kellett vigyázni a húgomra. És igen haza utaztam mert muszáj voltam. Anyáék ritkán bízzák rám önszántukból a kis Izabellát és ilyenkor szívesen segítek. Még akkor is ha hétfőn is dolgoznom kell. Hétfő reggel megint dolgoztam. Igen ez a két hetem teljes pörgés volt és rohanás. Tele volt eseményekkel... De a kimerítő munka után jön a jól megérdemelt pihenés. Zayn kivett három nap szabadságot - vagyis inkább kikönyörgött - és nagy nehezen elengedték szegényt. Elmentünk egy hotelbe a kényeztető kezelések miatt. Masszázs, szauna és ilyesmi dolgok három napon keresztül azzal akit a világon a legjobban szeretsz hát nem csodás?

Pár nappal több mint három hét telt el azóta, hogy megtudtam Liam barátunk eljegyezte Danielle barátnőnket és nagy nehezen, de végre megkaptam az engedélyt Danitől miszerint mehetek Liamhez gratulálni rögtön magamra kaptam pár cuccom és már rohantam is Mr. Payne házához.

- Édesem elmentem Liamhez majd jövök! - kiabáltam a nappaliba ugyanis Zayn épp a tévét nézte. Hangomra felém fordította a fejét majd felállt és megindult felém.

- Hogyhogy? - kérdezte miközben karjait átfonta a derekam körül és közel húzott magához. - Csak nem történt valami amiről tudnom kéne? - vonta fel a szemöldökét, közben pedig éreztem meleg leheletét az arcomon.

- Már rég beszéltünk és gondoltam, hogy beugrok hozzá - mondtam. Ez végül is nem hazugság mivel tényleg régen beszéltünk... Igaz, hogy az eljegyzés nincs benne, de azt nem mondhatom el. Megígértem Daniellenek.

- Örülök neki, hogy így ápolod a kapcsolatot a barátaimmal - nyomott egy puszit az ajkaimra.

- Az én barátaim is - mosolyogtam rá mire ő viszonozta azt.

- Jó szórakozást.

- Meglesz - bólintottam majd egy jó hosszadalmas csók után távoztam az otthonunkból.

Kiszálltam a kocsiból majd az ajtóhoz szökdécseltem. Olyan furcsa, hogy még mindig szökdécselek, viszont élvezem. Csináld amit szeretsz és én szeretek szökdécselni akármilyen gyerekes is. Megnyomtam Liam csengőjét és pár másodperc múlva göndör hajú barátnőm nyitott ajtót én pedig a nyakába vetettem magam.

- Szia Danielle! - köszöntem óriási mosollyal az arcomon.

- Na mi ez a nagy boldogság? - érdeklődött.

- Most minden olyan tökéletes nem? Te és Liam, Kelly és Harry, Eleanor és Louis, Zayn és én. Már csak Niallnek kéne találni valakit nem gondolod?

- De, de csak gyere be - húzott beljebb majd becsukta mögöttem az ajtót.

- Leeyum hol bujkál? - néztem körbe, de az említett egyént sehol sem láttam.

- Zuhanyozik.

- Ó! Hamarabb nem tudta volna elintézni? - néztem Danire összeszűkült szemekkel.

- Nem volt hajlandó elmászni az XBox elől - forgatta a szemeit.

- Értem - szökött vissza a mosoly arcomra. Kimentünk az udvarra ott pedig helyet foglaltunk a hintaágyban.

- Milyen volt a sütöde? - érdeklődött.

- Egyszerűen fantasztikus. De tényleg. Azok az ízek meg az a hangulat ami ott van, valami eszméletlen jó. Imádtam. És persze telezabáltam magam. Tervezem is ma az edzést.

- Az jó. Remélem egyszer én is eljutok. Egyébként az edzésre térve mikorra tervezed pontosan?

- Majd ott csináltatjuk az esküvői tortátok! És miután innen elszabadultam mert?

- Én is úgy tervezem. Azért mert nekem is kéne edzenem aztán El mondta ha megyek szóljak neki is Elnek pedig Kelly szóval mennénk edzeni és akkor mehetnénk együtt ha neked az úgy jó.

- Még szép, hogy jó! - mosolyogtam. - Danielle - fordultam teljesen komoly fejjel barátnőm felé.

- Igen?

- Van itthon Oreo, M&M's és csoki fagyi? - néztem rá kétségbeesett fejjel.

- Szerintem igen.
Miután meghallottam a kis remény is keltő szavakat Danielle szájából felpattantam és már rohantam is a konyhába. Minden szekrényt átkutattam őrült gyorsasággal, de nem találtam sehol az Oreot és az M&M's-t. Lépteket hallottam magam mögül így gyorsan megfordultam és Danivel találtam szemben magam ahogyan a sarokban lévő fenti szekrényre mutat.
- Ott? - kérdeztem reménnyel teli szemekkel.
- Ott - bólintott mire gyorsan a szekrényre vetettem magam. Kinyitottam és ott voltak az életet jelentő édességek. A hűtőből is gyorsan kivettem a csokis fagyit majd egy kisebb mély tányért. Elkezdtem összetördelni a tányérba a kekszet, tettem rá egy kis csokigolyót arra pedig a fagyit majd megint Oreo megint golyócskák és megont a fagylalt ezt megcsináltam még kétszer majd jól összekevertem. A kész "ételemmel" a pulthoz csücsültem majd elkezdtem volna enni ha Dani nem szól bele.
- Ööö... Te azt most meg akarod enni? - vágott fura képet és a művemre mutatott.
- Yep - bólintottam mosolyogva majd nekiestem a kajámnak. Csodás íze volt, de komolyan. Tényleg kicsit undin nézett ki viszont nekem ízlett. Mondtam Daniellenek és Liamnek is - mivel már végre leért -, hogy kóstolják meg. Egyikőjüknek sem ízlett... Nem értem, pedig olyan finom!
- Hogy bírod te azt megenni - rázta rosszallóan a fejét Liam.
- Hogy bírod te megállni, hogy ne edd meg előlem? - kérdeztem vissza?
- Úgy, hogy nem Niall vagyok és hát nincs valami jó íze.
- Szerintem nagyon is finom. De így legalább több marad nekem. Egyébként azért vagyok itt, hogy gratuláljak szóval gratulálok - áltam fel majd egy jó nagy és hosszú ölelésben részesítettem Leeyumot.
- Köszi - villantotta meg az a tipikus Liames mosolyt. - De tényleg ne beszélj róla senkinek!
- Kedves Liam már három hete egy szót se szólok róla senkinek! Fáj, hogy ennyire nem bíztok bennem - biggyesztettem le ajkam majd elnevettük magunkat. - Egyébként, hogyhogy elszántad magad egy ilyen nagy dologra?
- Már lassan 5 éve szeretem és hát úgy éreztem, hogy itt van az idő, hogy magasabb szintre lépjünk és megkérjem a kezét - csókolta meg Daniellet akinek le se lehetett volna törölni a mosolyát.
- Olyan aranyosak vagytok - kaptam az összezárt kezeim a szám elé. Még XBox-oztunk kicsit így hárman - persze csak miután betermeltem az én csodás alkotásom - majd értesítettük a lányokat, hogy megyünk edzeni jöjjenek ők is. Fél óra múlva elköszöntünk Liamtől és a kocsiban ülve tartottunk Eleanor és Kelly háza felé...
Minirigó x

50.Fejezet

Teljes rész!

/Zayn szemszöge/

A tortakirályt néztem a TLC-n és akaratlanul is eszembe jutott Aj. Habár mikor nincs ott? Már régóta el szeretne jutni ebbe a cukrászdába, de sose jutott el oda. Valamiért sose volt rá ideje. Bell is eléggé oda van érte és igazság szerint én is. Szóval most összehozom a kellemeset a hasznossal. Aj Amerikában van nekem pedig nagyon hiányzik, Izabell pedig itt velem. De rendes pasi módjára összehozom a testvéreket egy egyszerű kis sütizésre. Na jó lehet nem olyan egyszerű, de nem baj.

- Izzie - néztem az ölemben ülő kislányra.

- Igen Zaynie? - irányította figyelmét rám.

- Mit szólnál ha elmennénk sütizni ebbe - mutattam a Tv-re. - a cukrászdába?

- Ashley nélkül? - biggyesztette le ajkait. Nagyon is jól tudta, hogy Aj szeretne egyszer eljutni ebbe a cukrászdába.

- Miket képzelsz te? Azt hiszed kihagynám őt? Ash is jön velünk.

- De hát ő Amerikában van.

- Mi is ott leszünk.

- Anyunak ez nem fog tetszeni - rázta a fejét aranyosan.

- Anyuval majd én megbeszélem. Na menjünk öltözni - mosolyogtam rá majd az ölemben felvittem az emeleten lévő szobájába és együtt kerestünk ruhát neki. Ráadtam egy sárga rózsaszín mintás cicanacit és egy citromsárga felsőt plusz a hozzáillő cipőt. Miután már a haját is megfésültük - egészen belejöttem ebbe az apa szerepbe - a szekrényben kezembe akadt egy cuki sapi is amit a fejére húztam, de ő levette.

- Biztosan kell ez Zayn bácsi? - nézett rám, kezében tartva a sapkát.

- Biztos. Azzal lesz kerek a dolog.

- De hát meleg van kint.

- Akkor is kell.

Nem tágítottam. Az a sapi nagyon aranyos volt. Bellán pedig még aranyosabb. És egésszé tette az összképet.

- Nem is tudom - nézett fura szemmel a sapkára.

- Akarom azt a sapkát - duzzogtam. - Ha én nem vehetem fel akkor te fogod. Légyszíves. Az a sapka jó. Ha pedig meleged lesz majd leveszed. Amit nem fogsz mert az a sapka kell oda én mondom.

- Rendben - egyezett bele majd visszatette a kis buksijára a sapkát.

- Köszönöm! - pörgettem meg majd egy puszit nyomtam az arcára.

Izabellát szerencsére elengedték a szülei. Habár elég sokáig kellett őket győzködni, hogy nem lesz semmi gond és, hogy vigyázni fogok a kisebbik lányukra is. Két évvel ezelőtt Mr.Mendez erre csak annyit mondott volna, hogy a nagyobbnak is összetörted a szívét, utalva arra az óriási baklövésemre. Viszont azóta hála az égnek megbékélt és félretette a sérelmeket. Izzie a mellettem lévő székben szuszogott és aludta az igazak álmát én pedig csak néztem kifelé az ablakon. Ajjj ne már! A pillanat mikor nyugisan bámulod a cuki kis felhőket és rájössz, hogy egy szó nélkül leléptél Angliából felbecsülhetetlen. Hogy felejthettem el? Liam pedig bármelyik pillanatban megérkezhet hozzánk és most még el se tud érni mert repülőn vagyok. Paulnak se szóltam. Upsz! Ebből nem jöhetek ki jól az is biztos...
- Bell! Bella - rázogattam a kislányt mire ő aranyosan elkezdett pislogni. - Megérkeztünk le kell szállni.
- Rendben - motyogta majd kinyújtotta a karját jelezvén, hogy ő most nem szeretne saját erőből haladni inkább az ölemben utazna. Felvettem ő pedig átkarolta a nyakam fejét pedig a vállamra hajtotta. Azt hiszem megint elaludt. Leszálltam a repülőről kezemben egy sózsákkal aztán pedig a csomagokért mentem. Egy kézzel nagy nehezen, de leügyeskedtem és elhoztam mind a két bőröndöt. Várj... Minek hoztunk mi két bőröndöt? Simán elfértünk volna egybe is mivel csak erre az egy napra jöttünk. Jól elintéztem magamnak... Már majdnem kiértem az épületből amikor észrevettek.
- Zayn? - kérdezte egy körülbelül 13 éves lány aki mellett egy 6 éves állhatott.
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen. - Hogy hívnak?
- Én Erica vagyok ő pedig a húgom Jessie.
- Kaphatok egy aláírást? - kérdezte félénken Jessie.
- Persze - mondtam majd átvettem bal kezembe Izziet - aki ebből semmit nem észlelt - és aláírtam mind a két lány füzetét.
- Kaphatunk képet is? - kérdezte Erica mire én bólintottam. Gyorsan megörökítettük a három képet amin az alvó Izabella is szerepelt majd egy "fél" ölelés képében elköszöntem. Imádom ezt a munkát. Hihetetlen, hogy egyetlen aláírással, képpel vagy ép öleléssel mekkora örömöt tudok okozni az embereknek. És az a mosoly amit látok rajtuk, a csillogás a szemükben és öröm a hangjukban leírhatatlan érzés. Gyorsan fogtam egy taxit aztán már mentünk is a szállodához.

Mihelyt odaértünk akadt egy kis probléma... Azt isten szerelmére sem akarták ideadni azt a rohadt belépőkártyát Aj szobájához miszerint "Nem kaptunk meghatalmazást Miss Mendeztől", még szép, hogy nem kaptak mikor nem is tudja, hogy kellene bármilyen meghatalmazást adnia! Sőt még csak azt sem tudja, hogy jövünk... Viszont ilyenkor van előnye annak, hogy egy híres banda tagja vagy. "Pár" aláírásért és képért ideadták azt a hülye kis kártyát majd mentünk is a szobához. Végighúztam a belépőkártyát azon a valamin és már nyitottam is az ajtót. Ashley zavartan ült fel az ágyán majd egy nagy mosollyal az arcán megindult felénk. Kivette Bellt a kezemből majd ól megszorongatta és megpuszilgatta. Letette és végre én voltam a soros. A nyakamba ugrott én pedig fél kézzel megemeltem kicsit a földről, forogtam vele egy sort letettem majd ajkaim az ajkaira tapasztottam. Tudom, hogy csak két napja jött el, de nekem már akkor is rettentően hiányzott és olyan volt ez a csók számomra mint az eső aszály után.
- Ti, hogyhogy itt? - fürkészte arcomat.
- Hiányoztál - mosolyogtam rá.
- És megyünk sütizni! - egészített ki Izabella.
- Igen és megyünk sütizni - bólintottam.
- Nocsak. És én erről miért csak most tudok?
- Csak - rántottam vállat. - Viszont most öltözz mert türelmetlenek vagyunk.
- Öm... Zayn - ütögette meg ujjával a vállam.
- Igen? - fordultam vele szembe.
- Este van - nevetett fel majd mindenki elnevette magát.
- Óh, ja vagy úgy... Akkor meg aludjunk - csaptam össze a tenyerem. Gyorsan lezuhanyoztunk azután pedig bebújtunk az ágyba. Aj, Izzie és utána én. Csodálom, hogy szegény kislány az ilyen alvások után még él. Néha eléggé elfoglalom az ágyat, hogy szépen fogalmazzak.

Másnap reggel lementünk kajálni aztán pedig játszottunk kicsit a hotel játszóházában. Kergetőztünk ott a csövekben meg a műanyag labdák között. Hihetetlen, hogy még 20 évesen is ennyire élvezem az ilyen dolgokat és a bent eltöltött másfél óra két percnek tűnik. A szobában átöltöztünk majd délután kettőkor megindultunk Carlo sütödéjébe. Ash először azt hitte, hogy csak szórakozunk mikor mondtuk, hogy tényleg csak sütizni jöttünk na meg persze mert hiányzott. De mikor odaértünk akkor már úgy be volt zsongva, hogy az hihetetlen. Már csak a kitett sütikről is csinálta aképeket. Hát igen mindent meg kell örökíteni mert a végén még elfelejted... 

Minirigó x

49.Fejezet

/Ashely szemszöge/
Danielle már vagy 5 perce idegesen piszkálta az ujjait és bámulta a padlót mikor végre nagy levegőt vett és belekezdett. Vagyis majdnem...
- Hol is kezdjem? - kérdezte miközben ujjait tördelte.
- Mondjuk az elején? - tártam szét a karom.
- Szóval. Emlékszel arra amikor Sydneyben koncerteztek a srácok? - kérdezte mire bólintottam. Szóval ez áprilisban történt. De hiszen most május van. Hogy tudták eddig eltitkolni? Ez szinte lehetetlen a mi társaságunkban. Mindenki köp mindenkinek... Meg aztán ott van a média is. Előlük, hogy titkolták el? Ez már kész csoda. - Április 11 volt. Liammel már előtte is beszéltünk ilyesmiről, de még úgy komolyabban nem döntöttük el, hogy na akkor most. A koncertnek vége lett és mindenki ment az after party-ra. Én is menni akartam, de Liamnek nem volt kedve én pedig nem akartam egyedül hagyni. Aztán kiderült, hogy nem kedve nem volt csak más tervei voltak, szóval nem mentünk el.
- Tényleg már emlékszem. Pedig a koncert közben még mondtad is, hogy mennyire várod már aztán meg el se jöttél.
- Igen, pontosan. Eljöttünk én pedig azt hittem, hogy a szállodába megyünk, de Liam a partra vitt. Sötét volt meg minden. Liam összekulcsolta az ujjainkat és elkezdett vezetni. Kis sétálás után egy olyan helyre értünk ahol kis gyertyák formáltak meg egy utat. Én csodálattal néztem ide-oda majd oda értünk egy szikla mögé ahol volt egy kis asztalka, egy csomó gyertya meg minden ilyesmi, olyan romantikus volt. Én azt hittem ez is egy újabb kis kedvesség tőle mint mindig - egyébként ekkor már nem bántam, hogy eljöttem -, de nem ez annál sokkal több volt csak ekkor még nem tudtam. Kajáltunk egy sort, néztük a csillagokat meg minden ilyesmi... - mondta Dani miközben elpirult nekem pedig huncut mosolyra kúszott a szám.
- Aha meg minden ilyesmi - bólogattam mire Danielle még jobban elpirult.
- Kis idő múlva Liam elkezdett keresgélni majd egy kis dobozzal tért vissza. Sokszor kaptam már tőle kis dobozban dolgokat úgyhogy még itt sem gyanakodtam. Én csak feküdtem a lepedőn magamon egy másik lepedővel és a csillagokat néztem Liam pedig mellém könyökölt. Kinyitotta a kis dobozt. Nem mondott semmit, tudta, hogy a tekintete mindent elárul. Én csak bólintottam egy aprót mire ő felhúzta a gyűrűt majd megcsókolt.
- Úr isten, de romantikus - csattantam fel.
- Igen az - helyeselt Danielle.
- Egy szál semmiben, szó nélkül és ahw - áradoztam.
- Oké-oké Aj értjük.
- Folytasd - sürgettem.
- Befejeztem - csodálkozott.
- Nem fejezted be mivel azt még nem tudom miért kellett több héten át titkolnotok. Egyébként le a kalappal.
- Később megbeszéltük, hogy tényleg nem mondjuk el senkinek mert akkor megtudja a sajtó és ezáltal mindenki. A gyűrűt is pont ezért nem hordom az ujjamon csak magamnál, hogy ne tudja meg senki. Egyedül akkor volt rajtam mikor megkaptam. Akkor is rajtam szokott lenni ha egyedül vagy Liammel vagyok, de máskor soha. Még a menedzsment sem tudja, sőt a családom se. Csak én és Liam. Ez nagyon titkos Ashley érted? Nem mondhatod el senkinek. Még Zaynnek sem. Felfogtad?
- Persze. Nem mondom el senkinek ígérem.
- Remélem be is tartod.
- Be fogom. Ezt most tényleg.
- Rendben. Ash én megbízom benned. Remélem nem játszod el. És az is jó lenne ha Liamnek se szólnál róla, hogy tudod.
- Na ez viszont nem fog menni - vallottam be az igazat.
- Gondoltam. De azért egy próbát megért nem?
- De - nevettük el magunkat. - Egyébként gratulálok és csodás ez a gyűrű.
- Ugye? Én is imádom.
- Esküvőt mikorra tervezitek?
- Hát semmikorra.
- Az, hogy lehet?
- Nem tudom, egyenlőre nem tervezzük. Majd gondolom ha lesz kedvünk vagy nem is tudom. De az biztos, hogy nem egy éven belül. Az még hamar lenne, szerintem.
- Örülök neki, hogy boldogok vagytok.
- Hát még mi.
- De most mennem kell mert el fogok késni.
- Rendben én is mindjárt megyek.
- Megvárjalak?
- Nem kell. Szeretném beavatni Liamet mielőtt nekiugrasz - nevetett.
- Rendben. Szia Dani - mosolyogtam rá majd ő visszamosolygott.
- Szia és jó munkát.
- Neked is.

A hotelben sose pakolok ki mivel két nap múlva vagy akár már másnap megyek is haza. Viszont az óriási bőrönd elengedhetetlen. Sose tudhatja az ember, hogy melyik ruhához lesz kedve vagy, hogy épp milyen kint az idő ugyebár... Magamra kaptam egy laza cuccot és már mentem is az arénába. Oda felé sose kell magam hú, de nagyon kicsípni mivel az öltözőben lesz elég időm rá, hogy mindent megcsináljak.

Győzelemittas, elégedett mosollyal, törökülésben foglaltam helyet a ring közepén és néztem ahogy drága ellenfelem idegesen és tombolva hagyja el a ringet miközben az én zenémet adják a háttérben. Imádom az érzést mikor nyerek. És egyáltalán nem érdekel, hogy az ellenfelet hordágyon viszik ki, esetleg négykézláb vánszorog, fenyegetőzik vagy tombol esetleg gyilkos pillantásokat vet rám, de akkor is én nyertem az emberek pedig kiáltoznak. Egyszerűen imádom ezt csinálni és kész. Még mutattam egy gyors szívet annak reményében, hogy Zayn nézi a műsort és látja kis üzenetem. Felálltam majd kiszökdécseltem a ringből vissza a színfalak mögé. Lezuhanyoztam majd magamra kaptam egy tiszta "egyenruhát" és twittereztem kicsit. Sokan gratuláltak meg minden ilyesmi én pedig megköszöntem.

A többi dívával az épp tartó meccset néztük mikor megcsörrent a telefonom. Zayn neve villogott a kijelzőn mire akaratlanul is elmosolyodtam. Kameramentes helyre menekültem mivel az igazgatóság rájött ha valami Zaynnel kapcsolatos dolgot kiadnak esetleg egy videót vagy bármi akkor jön nekik a pénz a mi magánéletünk pedig megint romokban. Mire tiszta helyre értem Zayn letette a telefont.

- Tökéletes - morogtam az orrom alatt. Most biztosan azt hiszi nem érek rá és tuti nem fog vissza hívni szóval nekem kell. Tárcsáztam, pár pillanat múlva felvette.

- Szia szerelmem - hallottam meg azt a csodás hangot. Még a hangját is imádom normális ez?

- Szia - mosolyodtam el. - Láttad a mecset? - kérdeztem izgatottan. Mindig próbálom magamból a legjobbat kihozni azért is, hogy nyerjek és azért, hogy ne essen semmi bajom mert akkor Zayn ki lenne. Jól kell teljesítenem már csak miatta is.

- Ki nem hagynám. Néha a szívbaj kerülgetett, de túl éltem és hál' istennek te is.

- Miattad élem túl - szökött a pír arcomba.

- Most úgy megcsókolnálak - mikor ezt kimondta lelki szemeim előtt láttam a huncut csillogást szemeiben és azt a kis féloldalas mosolyt. Azt a kis ellenállhatatlan féloldalas mosolyt.

- Nem sokára.

- Tetszett az üzeneted.

- Azt is láttad?

- Mindent.

- Pedig akkor már vagy két perce csak ültem levakarhatatlan vigyorral a képemen - nevettem.

- Mikor téged adnak minden percét ki élvezem.

- Én is mikor te vagy a Tv-ben.

- Amúgy itt vannak a többiek is és mind gratulálnak.

- Mond meg nekik, hogy köszönöm.

- Feltétlenül.

- Most le teszem, mert fel fog tűnni, hogy eljöttem. Szia Zayn. Szeretlek.

- Szia. Én is szeretlek. Mindennél jobban - mondta majd bontotta a vonalat. Gyorsan visszamentem a lányokhoz akik kérdezősködtek. De az arcomból szinte mindegyik rájött, hogy az én lovagommal beszéltem.

Mivel Amerikában tartózkodom megbeszéltük Markkal, hogy össze kéne futni valamikor így hát adás után beültünk egy kávézóba. Csatlakozott hozzánk Randy is akivel mióta együtt dolgozunk eléggé jóban lettünk. Ő az egyik legjobb pankrátor. Sokszor kint vagyok a ringnél amikor meccse van és közelről figyelek. Néha még segítek is neki elterelni az ellenfél vagy a bíró figyelmét ha úgy van, de erre nem nagyon van szüksége.

A hotelban még gyorsan felhívtam Kellyt és Izabellával is beszéltem egy sort. Szegényke nálunk van én pedig nem vagyok ott. Legalább kiélvezheti egy kicsit Zayn társaságát. De jó neki. Viszont én sem panaszkodhatom. Az viszont már kérdéses, hogy Zaynnek tetszik-e a dolog vagy nem. Eléggé tartalmas napot tudhattam magam mögött így fáradtan dőltem be az ágyba és már aludtam is...

Minirigó x