49.Fejezet

/Ashely szemszöge/
Danielle már vagy 5 perce idegesen piszkálta az ujjait és bámulta a padlót mikor végre nagy levegőt vett és belekezdett. Vagyis majdnem...
- Hol is kezdjem? - kérdezte miközben ujjait tördelte.
- Mondjuk az elején? - tártam szét a karom.
- Szóval. Emlékszel arra amikor Sydneyben koncerteztek a srácok? - kérdezte mire bólintottam. Szóval ez áprilisban történt. De hiszen most május van. Hogy tudták eddig eltitkolni? Ez szinte lehetetlen a mi társaságunkban. Mindenki köp mindenkinek... Meg aztán ott van a média is. Előlük, hogy titkolták el? Ez már kész csoda. - Április 11 volt. Liammel már előtte is beszéltünk ilyesmiről, de még úgy komolyabban nem döntöttük el, hogy na akkor most. A koncertnek vége lett és mindenki ment az after party-ra. Én is menni akartam, de Liamnek nem volt kedve én pedig nem akartam egyedül hagyni. Aztán kiderült, hogy nem kedve nem volt csak más tervei voltak, szóval nem mentünk el.
- Tényleg már emlékszem. Pedig a koncert közben még mondtad is, hogy mennyire várod már aztán meg el se jöttél.
- Igen, pontosan. Eljöttünk én pedig azt hittem, hogy a szállodába megyünk, de Liam a partra vitt. Sötét volt meg minden. Liam összekulcsolta az ujjainkat és elkezdett vezetni. Kis sétálás után egy olyan helyre értünk ahol kis gyertyák formáltak meg egy utat. Én csodálattal néztem ide-oda majd oda értünk egy szikla mögé ahol volt egy kis asztalka, egy csomó gyertya meg minden ilyesmi, olyan romantikus volt. Én azt hittem ez is egy újabb kis kedvesség tőle mint mindig - egyébként ekkor már nem bántam, hogy eljöttem -, de nem ez annál sokkal több volt csak ekkor még nem tudtam. Kajáltunk egy sort, néztük a csillagokat meg minden ilyesmi... - mondta Dani miközben elpirult nekem pedig huncut mosolyra kúszott a szám.
- Aha meg minden ilyesmi - bólogattam mire Danielle még jobban elpirult.
- Kis idő múlva Liam elkezdett keresgélni majd egy kis dobozzal tért vissza. Sokszor kaptam már tőle kis dobozban dolgokat úgyhogy még itt sem gyanakodtam. Én csak feküdtem a lepedőn magamon egy másik lepedővel és a csillagokat néztem Liam pedig mellém könyökölt. Kinyitotta a kis dobozt. Nem mondott semmit, tudta, hogy a tekintete mindent elárul. Én csak bólintottam egy aprót mire ő felhúzta a gyűrűt majd megcsókolt.
- Úr isten, de romantikus - csattantam fel.
- Igen az - helyeselt Danielle.
- Egy szál semmiben, szó nélkül és ahw - áradoztam.
- Oké-oké Aj értjük.
- Folytasd - sürgettem.
- Befejeztem - csodálkozott.
- Nem fejezted be mivel azt még nem tudom miért kellett több héten át titkolnotok. Egyébként le a kalappal.
- Később megbeszéltük, hogy tényleg nem mondjuk el senkinek mert akkor megtudja a sajtó és ezáltal mindenki. A gyűrűt is pont ezért nem hordom az ujjamon csak magamnál, hogy ne tudja meg senki. Egyedül akkor volt rajtam mikor megkaptam. Akkor is rajtam szokott lenni ha egyedül vagy Liammel vagyok, de máskor soha. Még a menedzsment sem tudja, sőt a családom se. Csak én és Liam. Ez nagyon titkos Ashley érted? Nem mondhatod el senkinek. Még Zaynnek sem. Felfogtad?
- Persze. Nem mondom el senkinek ígérem.
- Remélem be is tartod.
- Be fogom. Ezt most tényleg.
- Rendben. Ash én megbízom benned. Remélem nem játszod el. És az is jó lenne ha Liamnek se szólnál róla, hogy tudod.
- Na ez viszont nem fog menni - vallottam be az igazat.
- Gondoltam. De azért egy próbát megért nem?
- De - nevettük el magunkat. - Egyébként gratulálok és csodás ez a gyűrű.
- Ugye? Én is imádom.
- Esküvőt mikorra tervezitek?
- Hát semmikorra.
- Az, hogy lehet?
- Nem tudom, egyenlőre nem tervezzük. Majd gondolom ha lesz kedvünk vagy nem is tudom. De az biztos, hogy nem egy éven belül. Az még hamar lenne, szerintem.
- Örülök neki, hogy boldogok vagytok.
- Hát még mi.
- De most mennem kell mert el fogok késni.
- Rendben én is mindjárt megyek.
- Megvárjalak?
- Nem kell. Szeretném beavatni Liamet mielőtt nekiugrasz - nevetett.
- Rendben. Szia Dani - mosolyogtam rá majd ő visszamosolygott.
- Szia és jó munkát.
- Neked is.

A hotelben sose pakolok ki mivel két nap múlva vagy akár már másnap megyek is haza. Viszont az óriási bőrönd elengedhetetlen. Sose tudhatja az ember, hogy melyik ruhához lesz kedve vagy, hogy épp milyen kint az idő ugyebár... Magamra kaptam egy laza cuccot és már mentem is az arénába. Oda felé sose kell magam hú, de nagyon kicsípni mivel az öltözőben lesz elég időm rá, hogy mindent megcsináljak.

Győzelemittas, elégedett mosollyal, törökülésben foglaltam helyet a ring közepén és néztem ahogy drága ellenfelem idegesen és tombolva hagyja el a ringet miközben az én zenémet adják a háttérben. Imádom az érzést mikor nyerek. És egyáltalán nem érdekel, hogy az ellenfelet hordágyon viszik ki, esetleg négykézláb vánszorog, fenyegetőzik vagy tombol esetleg gyilkos pillantásokat vet rám, de akkor is én nyertem az emberek pedig kiáltoznak. Egyszerűen imádom ezt csinálni és kész. Még mutattam egy gyors szívet annak reményében, hogy Zayn nézi a műsort és látja kis üzenetem. Felálltam majd kiszökdécseltem a ringből vissza a színfalak mögé. Lezuhanyoztam majd magamra kaptam egy tiszta "egyenruhát" és twittereztem kicsit. Sokan gratuláltak meg minden ilyesmi én pedig megköszöntem.

A többi dívával az épp tartó meccset néztük mikor megcsörrent a telefonom. Zayn neve villogott a kijelzőn mire akaratlanul is elmosolyodtam. Kameramentes helyre menekültem mivel az igazgatóság rájött ha valami Zaynnel kapcsolatos dolgot kiadnak esetleg egy videót vagy bármi akkor jön nekik a pénz a mi magánéletünk pedig megint romokban. Mire tiszta helyre értem Zayn letette a telefont.

- Tökéletes - morogtam az orrom alatt. Most biztosan azt hiszi nem érek rá és tuti nem fog vissza hívni szóval nekem kell. Tárcsáztam, pár pillanat múlva felvette.

- Szia szerelmem - hallottam meg azt a csodás hangot. Még a hangját is imádom normális ez?

- Szia - mosolyodtam el. - Láttad a mecset? - kérdeztem izgatottan. Mindig próbálom magamból a legjobbat kihozni azért is, hogy nyerjek és azért, hogy ne essen semmi bajom mert akkor Zayn ki lenne. Jól kell teljesítenem már csak miatta is.

- Ki nem hagynám. Néha a szívbaj kerülgetett, de túl éltem és hál' istennek te is.

- Miattad élem túl - szökött a pír arcomba.

- Most úgy megcsókolnálak - mikor ezt kimondta lelki szemeim előtt láttam a huncut csillogást szemeiben és azt a kis féloldalas mosolyt. Azt a kis ellenállhatatlan féloldalas mosolyt.

- Nem sokára.

- Tetszett az üzeneted.

- Azt is láttad?

- Mindent.

- Pedig akkor már vagy két perce csak ültem levakarhatatlan vigyorral a képemen - nevettem.

- Mikor téged adnak minden percét ki élvezem.

- Én is mikor te vagy a Tv-ben.

- Amúgy itt vannak a többiek is és mind gratulálnak.

- Mond meg nekik, hogy köszönöm.

- Feltétlenül.

- Most le teszem, mert fel fog tűnni, hogy eljöttem. Szia Zayn. Szeretlek.

- Szia. Én is szeretlek. Mindennél jobban - mondta majd bontotta a vonalat. Gyorsan visszamentem a lányokhoz akik kérdezősködtek. De az arcomból szinte mindegyik rájött, hogy az én lovagommal beszéltem.

Mivel Amerikában tartózkodom megbeszéltük Markkal, hogy össze kéne futni valamikor így hát adás után beültünk egy kávézóba. Csatlakozott hozzánk Randy is akivel mióta együtt dolgozunk eléggé jóban lettünk. Ő az egyik legjobb pankrátor. Sokszor kint vagyok a ringnél amikor meccse van és közelről figyelek. Néha még segítek is neki elterelni az ellenfél vagy a bíró figyelmét ha úgy van, de erre nem nagyon van szüksége.

A hotelban még gyorsan felhívtam Kellyt és Izabellával is beszéltem egy sort. Szegényke nálunk van én pedig nem vagyok ott. Legalább kiélvezheti egy kicsit Zayn társaságát. De jó neki. Viszont én sem panaszkodhatom. Az viszont már kérdéses, hogy Zaynnek tetszik-e a dolog vagy nem. Eléggé tartalmas napot tudhattam magam mögött így fáradtan dőltem be az ágyba és már aludtam is...

Minirigó x