48.Fejezet

"Hogy is van ez?"

/Ashley szemszöge/
Két órája utazhattunk amikor már mindenki aludt. Niall a nyálát csorgatta Liam vállára akinek a feje az ír fiú fején talált helyet. Danielle és Eleanor egymás mellett tisztességes pozícióban aludtak. Kelly Harry ölében kötött ki Hazz pedig Kell hátán. Izabella egy nagyobb széken bóbiskolt el Louis ölében aki fejét az ablaknak döntötte.  A többiek pedig nem velünk utaznak. Zayn épp a mosdóban van én pedig a körülöttünk lévő felhőket kémlelem.
- Hiányoztam? - huppant le mellém Zayn majd bal kezét átvetette vállamon és szájon puszilt.
- Csak két percre mentél el - forgattam a szemem. - De egyébként igen.
- Na azért. Te is nekem - mondta majd hosszan megcsókolt.
- Zayn - fordultam felé pár perc csend után.
- Igen? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Biztos nem lesz semmi gond a tegnap estével? - utaltam arra, hogy nem védekeztünk. Zaynnél és nálam sem volt óvszer... És hát már eléggé belemelegedtünk a dolgokba mikor ezt észre vettük, leállni pedig nem tudtunk.
- Nyugi, ez volt az első és utolsó. Plusz amúgy is milyen aranyos lenne már nem? Egy kislány vagy egy kisfiú. Egyébként kislányt vagy kisfiút szeretnél? Én kislányt viszont a fiúnak is örülnék. Az apukák általában fiút akarnak nem? - kérdezte mire bólintottam. - De én egy olyan szép lányt szeretnék mint te. Az lenne a neve, hogy Hope vagy Destiny. Neked tetszenek? Vagy melyik tetszik jobban? Vagy ha akarod választhatunk mást is. Fiú neveken nem igazán gondolkoztam még. Azon is ké... - Zayn száját egy rövid kis csókkal tapasztottam be.
- Szép név a Hope és a Destiny is. És nyugodj meg oké? Van még időnk eldönteni.
- Jó csak tudod én szoktam ilyeneken gondolkozni. Szeretnék egy olyan kicsi lányt mint te akinek a nevetése majd betölti a házat és a mindennapjainkat. Akit megvédhetek a pasiktól mikor nagyobb lesz. Meg ilyesmik. Szóval én örülnék neki.
- Én se azért aggódom, mert nem szeretnék. Csak túl korai lenne nem? - kérdeztem. Igazság szerint én szeretnék gyereket. Akár már most is, de Zaynnek ez túl korai lenne. Nincs ideje ezzel foglalkozni és ott a karrierje is ami sokkal fontosabb jelen pillanatban szóval még van időnk.
- Úgy gondolom édesem, hogyha jön a csöppség akkor jön ha pedig nem akkor nem. Egy biztos én óriási örömmel és szeretettel fogom várni - mondta ezt is nagy mosollyal akárcsak az előző monológjait.
- Egyetértek - mosolyodtam el. Jó volt hallgatni ahogy Zayn erről az egészről beszél. Még ha nem is az én gyerekeim apja lesz - de remélem igen - akkor is biztosan nagyszerű apa lesz belőle.

Már egy napja otthon voltunk és most jutottunk el odáig, hogy Bellával a neki berendezett kis szobácskájában pakoltuk ki a bőröndjéből a ruhákat. Szegényke kis komás fejjel ballagott a szekrény és a bőröndje között. Nagyon aranyosan csinálta.
- Izzie! - hallottam meg egy vékonyka kis hangot majd pár másodperccel később a tulajdonosát is észrevettem.
- Szia Lux - mosolyogtam a kislányra majd gyorsan megölelt, megajándékozott egy puszival és már ment tis tovább a húgocskámhoz.
- Sziasztok - mosolygott ránk.
- Szia - mondta Bell is. Baby Lux és Izabella tovább pakolgatták a ruhákat a szekrénybe én pedig lementem a kis jövevény anyukájához.
- Köszi Lou, hogy vigyázol a húgomra - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. Egyébként így a dolgom is könnyebb mivel lefoglalják egymást így én csak vagyok. Persze nem egészen, de gondolom érted.
- Igen értem. Emúgy tudom, hogy anyuékra is bízhatnám mert hát az ő gyerekük, de mikor itt van kifejezett kérése, hogy tényleg itt legyen és ne anyuékkal. Munkába pedig nem vihetem be - húztam el a szám - De Zayn három óra múlva jön habár gondolom ezt te is tudod.
- Ja. Mikor is jössz majd vissza? - érdeklődött.
- Holnap után reggel.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy csinálhatod ezt - nevetett fel.
- Inkább az a hihetetlen, hogy megtudtam győzni róla Zaynt - nevettem fel én is.
- Már összepakoltál?
- Aham. Danielle akármelyik pillanatban megérkezhet. Együtt megyünk mert most neki is Amerikában van dolga szóval.
- Értem.
Még egy kicsit beszélgettünk Louval majd elköszöntem a két csöppségtől mivel időközben Danielle is megérkezett majd mentünk a reptérre.

Két éve dolgozok a WWE-nél mint Női pankrátor. Őszintén szólva imádom a munkám. Zayn már nem annyira, de szerencsére belement. Annak jobban örült volna ha munkaidőben embereket vagy hírességeket fényképezek vagy valami hasonló, de az megmaradt Kellynek. Egy évig képzésen voltam utána pedig beraktak. 99%-ban minden hétfőn és pénteken Amerikában vagyok és a WWE Univerzumot szórakoztatom. Az elején elég fárasztóvolt ez az egész dolog, de azóta már megszoktam. Néha egy-egy adásra Zayn és a srácok is benéznek, de erre ritkán kerül csak sor. A Directionerek először el se hitték, hogy tényleg ez a munkám. Sokuknak nem tetszik viszont vannak olyanok akik kifejezetten bírják, hogy harcias vagyok. Anya is elég nehezen törődött bele. Azt hitte ez csak egy futó álom és majd elfelejtem ezt az egész dolgot, de nem így történt. Apa ő pedig csak örül annak, hogy megtudom magam védeni ha valami gond van. A legjobb az egészben, hogy azt csinálom amit szeretek, ha ideges vagyok valamiért így kiadhatom magamból és még fizetnek is érte. A pankrációrajongók se nagyon tudták elhinni, hogy egy dívának a One Direction énekese a pasija. Nem is értem miért... Sokan gondolják úgy, hogy megtudnám verni Zaynt. Jól gondolják. Nem amúgy nem. Már csak azért se tudnám megverni mert nem lenne hozzá elég lelki erőm. Túlságosan is szeretem.

Mióta a repülőn felmerült ez a baba téma egyre többet gondolok rá. Eddig nem igazán foglalkoztatott ez a téma. Viszont Zayn, hát ő úgy beszélt róla mintha a világbékéről tartott volna egy beszédet, de komolyan. Zayn biztosan jó apa lenne, de vajon én milyen anya lennék? Plusz azt mondja szeretne egy kislányt aki rám hasonlít. Hát ne hasonlítson rám. Zaynre kell, hogy hasonlítson ő olyan tökéletes. Még a szája is az amit nem szeret - nem is értem miért - viszont én imádom. Aztán ott vannak a szemei és kedves, aranyos, vicces, szeretetteljes és még sorolhatnám. Igaz neki is vannak rossz tulajdonságai, de én azokat is imádom bármennyire is furán hangzik ez az egész. Szeretném ha a gyerekeinknek - ha lesznek - is olyan gyönyörű hangjuk legyen mint Zaynnek. Aztán itt vagyok én. Erőszakos vagyok, és nagyszájú, egyáltalán nem vagyok könnyű eset Zayn mégis szeret. Vajon miért?

A New York-i repülőtéren szálltunk le a gépről mikor Danielle kiszállás közben lelökte a tatyóját a székről.
- Dani a táskád - mondtam mire visszafordult. A dolgok kiestek belőle így kénytelenek volt összeszedni. Leguggoltam mellé és segítettem neki. Miközben ő szorgosan pakolgatta vissza a cuccokat a kezembe akadt egy kis fehér doboz. Belém szökött a kíváncsiság. Mivel Dani nem figyelt gyorsan kinyitottam. Tudom, hogy nem kellett volna, de nem tudtam ellenállni. Mikor megláttam, hogy mi van benne azt se tudtam, hogy lány vagyok-e vagy fiú. Most ezt ő kapta vagy ő adja valakinek? De ha kapta akkor biztosan Liamtől, de akkor miért nem mondták el? És miért dugdossa? Lehet nem tőle kapta, de akkor kitől? Most akkor, hogy is van ez? Muszáj megkérdeznem.
- Ne vedd tolakodásnak vagy ilyesmi, de Liam megkérte a kezed? - bökdöstem meg a vállát.
- Mi? Jaj honnan veszel ilyen butaságokat? Dehogyis kérte... - nem tudta befejezni a mondatot mivel felnézett és meglátta a kezemben lévő nyitott dobozkát. - Basszus - szaladt ki a száján.
- Innen veszem - mutattam a dobozban lévő jegyűrűre.
- Elmondom oké? Csak menjünk már le erről az átkozott repülőről.
- De az elejétől a végéig mindent tudni akarok Miss Peazer. Vagy inkább mondjam úgy, hogy Mrs. Payne? - kérdeztem viccesen mire megforgatta a szemét majd ő is elnevette magát. Beültünk egy kis kávézóba ő pedig elkezdett mesélni...
Minirigó x