Teljes rész!
/Zayn szemszöge/
A tortakirályt néztem a TLC-n és akaratlanul is eszembe jutott Aj. Habár mikor nincs ott? Már régóta el szeretne jutni ebbe a cukrászdába, de sose jutott el oda. Valamiért sose volt rá ideje. Bell is eléggé oda van érte és igazság szerint én is. Szóval most összehozom a kellemeset a hasznossal. Aj Amerikában van nekem pedig nagyon hiányzik, Izabell pedig itt velem. De rendes pasi módjára összehozom a testvéreket egy egyszerű kis sütizésre. Na jó lehet nem olyan egyszerű, de nem baj.
- Izzie - néztem az ölemben ülő kislányra.
- Igen Zaynie? - irányította figyelmét rám.
- Mit szólnál ha elmennénk sütizni ebbe - mutattam a Tv-re. - a cukrászdába?
- Ashley nélkül? - biggyesztette le ajkait. Nagyon is jól tudta, hogy Aj szeretne egyszer eljutni ebbe a cukrászdába.
- Miket képzelsz te? Azt hiszed kihagynám őt? Ash is jön velünk.
- De hát ő Amerikában van.
- Mi is ott leszünk.
- Anyunak ez nem fog tetszeni - rázta a fejét aranyosan.
- Anyuval majd én megbeszélem. Na menjünk öltözni - mosolyogtam rá majd az ölemben felvittem az emeleten lévő szobájába és együtt kerestünk ruhát neki. Ráadtam egy sárga rózsaszín mintás cicanacit és egy citromsárga felsőt plusz a hozzáillő cipőt. Miután már a haját is megfésültük - egészen belejöttem ebbe az apa szerepbe - a szekrényben kezembe akadt egy cuki sapi is amit a fejére húztam, de ő levette.
- Biztosan kell ez Zayn bácsi? - nézett rám, kezében tartva a sapkát.
- Biztos. Azzal lesz kerek a dolog.
- De hát meleg van kint.
- Akkor is kell.
Nem tágítottam. Az a sapi nagyon aranyos volt. Bellán pedig még aranyosabb. És egésszé tette az összképet.
- Nem is tudom - nézett fura szemmel a sapkára.
- Akarom azt a sapkát - duzzogtam. - Ha én nem vehetem fel akkor te fogod. Légyszíves. Az a sapka jó. Ha pedig meleged lesz majd leveszed. Amit nem fogsz mert az a sapka kell oda én mondom.
- Rendben - egyezett bele majd visszatette a kis buksijára a sapkát.
- Köszönöm! - pörgettem meg majd egy puszit nyomtam az arcára.
Izabellát szerencsére elengedték a szülei. Habár elég sokáig kellett őket győzködni, hogy nem lesz semmi gond és, hogy vigyázni fogok a kisebbik lányukra is. Két évvel ezelőtt Mr.Mendez erre csak annyit mondott volna, hogy a nagyobbnak is összetörted a szívét, utalva arra az óriási baklövésemre. Viszont azóta hála az égnek megbékélt és félretette a sérelmeket. Izzie a mellettem lévő székben szuszogott és aludta az igazak álmát én pedig csak néztem kifelé az ablakon. Ajjj ne már! A pillanat mikor nyugisan bámulod a cuki kis felhőket és rájössz, hogy egy szó nélkül leléptél Angliából felbecsülhetetlen. Hogy felejthettem el? Liam pedig bármelyik pillanatban megérkezhet hozzánk és most még el se tud érni mert repülőn vagyok. Paulnak se szóltam. Upsz! Ebből nem jöhetek ki jól az is biztos...
- Bell! Bella - rázogattam a kislányt mire ő aranyosan elkezdett pislogni. - Megérkeztünk le kell szállni.
- Rendben - motyogta majd kinyújtotta a karját jelezvén, hogy ő most nem szeretne saját erőből haladni inkább az ölemben utazna. Felvettem ő pedig átkarolta a nyakam fejét pedig a vállamra hajtotta. Azt hiszem megint elaludt. Leszálltam a repülőről kezemben egy sózsákkal aztán pedig a csomagokért mentem. Egy kézzel nagy nehezen, de leügyeskedtem és elhoztam mind a két bőröndöt. Várj... Minek hoztunk mi két bőröndöt? Simán elfértünk volna egybe is mivel csak erre az egy napra jöttünk. Jól elintéztem magamnak... Már majdnem kiértem az épületből amikor észrevettek.
- Zayn? - kérdezte egy körülbelül 13 éves lány aki mellett egy 6 éves állhatott.
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen. - Hogy hívnak?
- Én Erica vagyok ő pedig a húgom Jessie.
- Kaphatok egy aláírást? - kérdezte félénken Jessie.
- Persze - mondtam majd átvettem bal kezembe Izziet - aki ebből semmit nem észlelt - és aláírtam mind a két lány füzetét.
- Kaphatunk képet is? - kérdezte Erica mire én bólintottam. Gyorsan megörökítettük a három képet amin az alvó Izabella is szerepelt majd egy "fél" ölelés képében elköszöntem. Imádom ezt a munkát. Hihetetlen, hogy egyetlen aláírással, képpel vagy ép öleléssel mekkora örömöt tudok okozni az embereknek. És az a mosoly amit látok rajtuk, a csillogás a szemükben és öröm a hangjukban leírhatatlan érzés. Gyorsan fogtam egy taxit aztán már mentünk is a szállodához.
Mihelyt odaértünk akadt egy kis probléma... Azt isten szerelmére sem akarták ideadni azt a rohadt belépőkártyát Aj szobájához miszerint "Nem kaptunk meghatalmazást Miss Mendeztől", még szép, hogy nem kaptak mikor nem is tudja, hogy kellene bármilyen meghatalmazást adnia! Sőt még csak azt sem tudja, hogy jövünk... Viszont ilyenkor van előnye annak, hogy egy híres banda tagja vagy. "Pár" aláírásért és képért ideadták azt a hülye kis kártyát majd mentünk is a szobához. Végighúztam a belépőkártyát azon a valamin és már nyitottam is az ajtót. Ashley zavartan ült fel az ágyán majd egy nagy mosollyal az arcán megindult felénk. Kivette Bellt a kezemből majd ól megszorongatta és megpuszilgatta. Letette és végre én voltam a soros. A nyakamba ugrott én pedig fél kézzel megemeltem kicsit a földről, forogtam vele egy sort letettem majd ajkaim az ajkaira tapasztottam. Tudom, hogy csak két napja jött el, de nekem már akkor is rettentően hiányzott és olyan volt ez a csók számomra mint az eső aszály után.
- Ti, hogyhogy itt? - fürkészte arcomat.
- Hiányoztál - mosolyogtam rá.
- És megyünk sütizni! - egészített ki Izabella.
- Igen és megyünk sütizni - bólintottam.
- Nocsak. És én erről miért csak most tudok?
- Csak - rántottam vállat. - Viszont most öltözz mert türelmetlenek vagyunk.
- Öm... Zayn - ütögette meg ujjával a vállam.
- Igen? - fordultam vele szembe.
- Este van - nevetett fel majd mindenki elnevette magát.
- Óh, ja vagy úgy... Akkor meg aludjunk - csaptam össze a tenyerem. Gyorsan lezuhanyoztunk azután pedig bebújtunk az ágyba. Aj, Izzie és utána én. Csodálom, hogy szegény kislány az ilyen alvások után még él. Néha eléggé elfoglalom az ágyat, hogy szépen fogalmazzak.
Másnap reggel lementünk kajálni aztán pedig játszottunk kicsit a hotel játszóházában. Kergetőztünk ott a csövekben meg a műanyag labdák között. Hihetetlen, hogy még 20 évesen is ennyire élvezem az ilyen dolgokat és a bent eltöltött másfél óra két percnek tűnik. A szobában átöltöztünk majd délután kettőkor megindultunk Carlo sütödéjébe. Ash először azt hitte, hogy csak szórakozunk mikor mondtuk, hogy tényleg csak sütizni jöttünk na meg persze mert hiányzott. De mikor odaértünk akkor már úgy be volt zsongva, hogy az hihetetlen. Már csak a kitett sütikről is csinálta aképeket. Hát igen mindent meg kell örökíteni mert a végén még elfelejted...
Izabellát szerencsére elengedték a szülei. Habár elég sokáig kellett őket győzködni, hogy nem lesz semmi gond és, hogy vigyázni fogok a kisebbik lányukra is. Két évvel ezelőtt Mr.Mendez erre csak annyit mondott volna, hogy a nagyobbnak is összetörted a szívét, utalva arra az óriási baklövésemre. Viszont azóta hála az égnek megbékélt és félretette a sérelmeket. Izzie a mellettem lévő székben szuszogott és aludta az igazak álmát én pedig csak néztem kifelé az ablakon. Ajjj ne már! A pillanat mikor nyugisan bámulod a cuki kis felhőket és rájössz, hogy egy szó nélkül leléptél Angliából felbecsülhetetlen. Hogy felejthettem el? Liam pedig bármelyik pillanatban megérkezhet hozzánk és most még el se tud érni mert repülőn vagyok. Paulnak se szóltam. Upsz! Ebből nem jöhetek ki jól az is biztos...
- Bell! Bella - rázogattam a kislányt mire ő aranyosan elkezdett pislogni. - Megérkeztünk le kell szállni.
- Rendben - motyogta majd kinyújtotta a karját jelezvén, hogy ő most nem szeretne saját erőből haladni inkább az ölemben utazna. Felvettem ő pedig átkarolta a nyakam fejét pedig a vállamra hajtotta. Azt hiszem megint elaludt. Leszálltam a repülőről kezemben egy sózsákkal aztán pedig a csomagokért mentem. Egy kézzel nagy nehezen, de leügyeskedtem és elhoztam mind a két bőröndöt. Várj... Minek hoztunk mi két bőröndöt? Simán elfértünk volna egybe is mivel csak erre az egy napra jöttünk. Jól elintéztem magamnak... Már majdnem kiértem az épületből amikor észrevettek.
- Zayn? - kérdezte egy körülbelül 13 éves lány aki mellett egy 6 éves állhatott.
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen. - Hogy hívnak?
- Én Erica vagyok ő pedig a húgom Jessie.
- Kaphatok egy aláírást? - kérdezte félénken Jessie.
- Persze - mondtam majd átvettem bal kezembe Izziet - aki ebből semmit nem észlelt - és aláírtam mind a két lány füzetét.
- Kaphatunk képet is? - kérdezte Erica mire én bólintottam. Gyorsan megörökítettük a három képet amin az alvó Izabella is szerepelt majd egy "fél" ölelés képében elköszöntem. Imádom ezt a munkát. Hihetetlen, hogy egyetlen aláírással, képpel vagy ép öleléssel mekkora örömöt tudok okozni az embereknek. És az a mosoly amit látok rajtuk, a csillogás a szemükben és öröm a hangjukban leírhatatlan érzés. Gyorsan fogtam egy taxit aztán már mentünk is a szállodához.
Mihelyt odaértünk akadt egy kis probléma... Azt isten szerelmére sem akarták ideadni azt a rohadt belépőkártyát Aj szobájához miszerint "Nem kaptunk meghatalmazást Miss Mendeztől", még szép, hogy nem kaptak mikor nem is tudja, hogy kellene bármilyen meghatalmazást adnia! Sőt még csak azt sem tudja, hogy jövünk... Viszont ilyenkor van előnye annak, hogy egy híres banda tagja vagy. "Pár" aláírásért és képért ideadták azt a hülye kis kártyát majd mentünk is a szobához. Végighúztam a belépőkártyát azon a valamin és már nyitottam is az ajtót. Ashley zavartan ült fel az ágyán majd egy nagy mosollyal az arcán megindult felénk. Kivette Bellt a kezemből majd ól megszorongatta és megpuszilgatta. Letette és végre én voltam a soros. A nyakamba ugrott én pedig fél kézzel megemeltem kicsit a földről, forogtam vele egy sort letettem majd ajkaim az ajkaira tapasztottam. Tudom, hogy csak két napja jött el, de nekem már akkor is rettentően hiányzott és olyan volt ez a csók számomra mint az eső aszály után.
- Ti, hogyhogy itt? - fürkészte arcomat.
- Hiányoztál - mosolyogtam rá.
- És megyünk sütizni! - egészített ki Izabella.
- Igen és megyünk sütizni - bólintottam.
- Nocsak. És én erről miért csak most tudok?
- Csak - rántottam vállat. - Viszont most öltözz mert türelmetlenek vagyunk.
- Öm... Zayn - ütögette meg ujjával a vállam.
- Igen? - fordultam vele szembe.
- Este van - nevetett fel majd mindenki elnevette magát.
- Óh, ja vagy úgy... Akkor meg aludjunk - csaptam össze a tenyerem. Gyorsan lezuhanyoztunk azután pedig bebújtunk az ágyba. Aj, Izzie és utána én. Csodálom, hogy szegény kislány az ilyen alvások után még él. Néha eléggé elfoglalom az ágyat, hogy szépen fogalmazzak.
Másnap reggel lementünk kajálni aztán pedig játszottunk kicsit a hotel játszóházában. Kergetőztünk ott a csövekben meg a műanyag labdák között. Hihetetlen, hogy még 20 évesen is ennyire élvezem az ilyen dolgokat és a bent eltöltött másfél óra két percnek tűnik. A szobában átöltöztünk majd délután kettőkor megindultunk Carlo sütödéjébe. Ash először azt hitte, hogy csak szórakozunk mikor mondtuk, hogy tényleg csak sütizni jöttünk na meg persze mert hiányzott. De mikor odaértünk akkor már úgy be volt zsongva, hogy az hihetetlen. Már csak a kitett sütikről is csinálta aképeket. Hát igen mindent meg kell örökíteni mert a végén még elfelejted...
Minirigó x
Juj jó lett. Siess a kövivel*--*
VálaszTörlésHali :))
VálaszTörlésAranyos lett a fejezetecske :D Egy kis meglepi vár rád Nálam! :)http://onedirectionalmodozz.blogspot.hu/p/blog-page_10.html
Puszi: Becca
xx