38.Fejezet

"Csalódtam benned"

/Ashley szemszöge/

Szűk két hét telt el azóta, hogy megcsináltuk a kis Izabellának a szobáját. Ezalatt a tizenhárom nap alatt sok minden történt. Egyik délután Doniya, Waliyha, Safaa, Zayn és én a vidámparkban lévő emberek táborát erősítettük. Zayn természetesen nem hagyhatta ki a kis monológját a "Just close your eyes and enjoy the roller coaster that is life"-ot ami után egy rövid csókban részesített - amivel egyébként még mindig nem tudok betelni - és már indult is a hullámvasút. A lényeg a lényeg, hogy mikor a hullámvasút végénél jártunk a telefonom csak azért se akarta abbahagyni a csörgést, úgyhogy mikor megállt a hullámvasút rögtön ki is pattantam átszelve Zaynen és már vettem is fel a telefont. Apa kicsit idegesen és hangosan szólt bele a telefonba, hogy "Úr isten anyád szül! Mit tegyek?" erre annál jobbat, hogy gondolom vidd be a kórházba nem tudtam mondani... A vidámparkot ekkor rögtön el is felejtettük és az egész bagázs bevonult a kórházba. A szülés alatt semmilyen komplikáció nem volt. Anya egy egészséges és irtó aranyos kislányt hozott a világra hála az égnek. Azóta anyáéknak eléggé kijut belőlünk. Én amikor csak tudok vagy ott vagyok náluk és babázok vagy elhozom Izabellát és otthon babázok. Zayn és a srácok minden szabad percüket megpróbálják vele tölteni és amikor csak lehetőségük van rá hozzák mellé Luxot is aki természetesen oda van meg vissza a húgomért. Eleanor, Kelly és Dani is rengeteg időt töltenek vele. És mióta megszületett a Malik lányok is gyakrabban tengetik társaságomban a napjaikat. Az már biztos, hogy a kis aranyos nem fog depresszióba esni a magánytól. Egyedüli hátrány és ez is csak Zayn szerint, hogy már nincs anyának pocakja amire rá lehet cuppanni... Hát igen erre számítani lehetett. Egyébként Bella imádja Zaynt és ez kölcsönös. Mikor Zaynnek nincs semmi dolga mindig vele van. Már lassan úgy érzem nem is én vagyok a barátnője hanem a húgom, lehet bevésődött neki mint a twilight-ban  Jacobnak Renesmee. Mindig énekel neki valamit vagy mesél vagy csak úgy tartja az ölében mikor Tv-t néz vagy valami mást csinál. A srácok rengeteget énekelnek neki és mikor ezt a tevékenységet végzik Izabella mindig egy kezes báránnyá változik. Olyankor mindig csak mereszti azokat a gyönyörű szemeit és csendben figyel a fiúkra. Niall mindig tömné valamilyen kajával... Liam magyarázza neki az élet nagy dolgait miszerint az alkohol és a drogok rosszak és ne essen a kísértésük alá stb...stb..., - mintha egy pár napos gyerek ezt megértené - Harry azt szokta neki firtatni, hogy a fiúkkal nagyon vigyázzon és csak azzal tegye meg az első olyan lépéseket akit tényleg szeret, ha pedig valamelyik fiú megbántja akkor rögtön forduljon hozzá és majd ő helyre teszi a srácot. Na jó most komolyan ezek ezt iszik, hogy 16 éves a húgom vagy mi? Egyedül Louis kezeli úgy mint egy kisgyereket már ha ezt lehet így mondani. Folyton répás meséket olvas neki, répákat mutogat neki és mondja a sok répás viccet aminek semmi értelme, de Izabella mindig elmosolyodik rajtuk.

Zaynt készültem meglepni a rádióban mivel mentem Eleanorhoz és volt időm beugrani plusz mindig szokta mondani ha hiányzik vagy valami akkor nyugodtan oda mehetek ahol épp van. És mivel most a rádióban voltak énekelni meg ilyesmik ezért úgy döntöttem élek a szavával - amit nagyon ritkán szoktam - és meglátogatom. A szekrényem előtt álltam és próbáltam eldönteni, hogy mégis mit kéne magamra aggatnom mikor megakadt a kezemben egy virágos nadrág és egy világosabb már-már szinte fehér színű felső, gyorsan magamra is kaptam hozzá pedig a szokásos kiegészítőket párosítottam. Gyorsan beültem a kocsiba és már indultam is a rádióhoz. Idő közben megszereztem a jogsimat is amiben Zayn nagyon sokat segített.

Mikor megérkeztem rögtön megismertek a dolgozók és készségesen vezettek oda ahol Zaynék énekeltek. Épp a Little Things című számukat kezdték énekelni és miután Zayn befejezte a szólóját felém pillantott. Az arcára kiült az a nagyon boldog mosoly utána pedig gyorsan integetett én pedig viszonoztam mosolyát és intését.

Aztán már fordult is vissza a mikrofonhoz mivel megint olyan rész volt ahol énekelnie kellett. Néha néha rám pillantott, de próbált inkább a jelenlévő Directionerekre koncentrálni aminek örültem, ugyanis nem azért jöttem ide, hogy elhanyagolja a rajongókat akiknek talán ma egy álmuk vált valóra. Mindig is imádtam, hogy a barátomnak az a munkája, hogy emberek álmát váltja valóra akár egy mosollyal is. Annyi örömöt és kedvességet tud sugallni a rajongóknak, hogy az valami eszméletlen.
-Szia édesem-jutalmazott csókkal miután lejöttek a színpadról.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Helló Aj, hogyhogy itt?-érdeklődött Liam.
-Eleanorhoz tartok épp csak gondoltam benézek-mosolyodtam el.
-Jól tetted, hogy benéztél-nyomott egy puszit az arcomra Zayn és bal karját áthelyezte a vállamon én pedig felemeltem bal kezem és összefontam az övével.
-Mond meg neki, hogy puszilom!-kiáltotta Lou a helyiség másik végéből.
-Rendben!-kiáltottam neki vissza.
-Cuki a tetkótok-mutatott az említett dologra Styles. El is felejtettem, hogy nekik még nem mondtuk, de hülye vagyok...
-Köszönjük-mosolygott rá Zayn.
-Miért nem mondtátok?-érdeklődött Niall.
-Őszintén szólva elfelejtettem-nevettem fel kínosan.
-Megakarjátok osztani a nyilvánossággal?-kérdezte Hazza.
-Eddig nem terveztük-válaszolt Zayn.
-Akkor most már mindegy-mondta sajnáló hangon.
-Mi miért?-értetlenkedtem.
-Egy fotós pont most fényképezett le titeket és ha szerencsétlenségetek van és olyan szögből fotózott akkor a mi aranyos kis rajongóink két perc alatt észrevételezik a tetoválásokat vagy még hamarabb-mondta Harry.
-A francba már...-szitkozódott Zayn.
-Ne foglalkozz vele előbb utóbb úgyis észre vették volna-vontam vállat.
-Ez igaz-helyeselt Liam a háttérből.
-Na, de én most megyek Eleanor vár. Sziasztok srácok-öleltem meg őket egyenként.
-El-nek pedig üzenem, hogy hiányzik és szeretem-mondta Louis miközben őt öleltem.
-Elsőnek is megjegyeztem-forgattam a szemem.
-De azért biztosra megyek-vont vállat.
-Jó szórakozást-ölelte át a derekam Zayn én pedig a nyaka köré fontam a karom.
-Meglesz-mosolyogtam rá.-Szeretlek-mondtam aztán egy szenvedélyes csókkal jutalmaztam és egyáltalán nem érdekelt, hogy vagy tízezer képet készíthetnek rólunk ebben a pillanatban és felvételt...
-Én is szeretlek-nyomott még egy gyors puszit a számra aztán már mentem is Eleanorhoz.

Eleanornál tanulmányoztam a családi képeket - komolyan mondom nagyon aranyos az anyukájával - miközben vártam a jegeskávémra. Elég sok olyan képet is felfedeztem a nappaliban amin Louis is rajta van. Mindig is csodáltam bennük, hogy mennyire kitartanak egymás mellett és az utálkozók ellenére is együtt maradtak ilyen sok ideig.
-Mit nézel?-kérdezte El én pedig rámutattam a képre ahol épp Louis ölében ül és egy nagy puszival jutalmazza a fiút.-Ez a kép akkor készült mikor kéthetesek voltunk. Ekkor még tudtuk, hogy mikor van az évfordulónk azóta már egyikőnk se nagyon figyeli-vont vállat.-Szeretem ezt a képet.
-Nagyon összepasszoltok-ismertem el és kivettem a kezéből az italom.
-Köszönjük-mosolygott rám.-És ,hogyhogy hamarabb jöttél?
-Ja hát még elmentem a rádióba és meglestem a srácokat. Egyébként most jut eszembe Louis üdvözöl és azt üzeni, hogy hiányzol neki meg, hogy szeret-mosolyogtam rá.
-Oh, de aranyos-olvadozott a barátnőm.-Bellt nem hoztad ugye?-biggyesztette lefelé az ajkait.
-Már komolyan úgy érzem jobban szeretitek a húgom mint engem-ráztam a fejem rosszallóan.
-Hát most na... Olyan kis husi.
-Van egy ötletem!-csattantam fel.
-És megosztod velem is vagy magadban tartod?
-Szóval, mivel te a húgom hiányolod, már nem mintha én nem hiányolnám, nekem pedig mivel most két hétig nem voltunk a suliban egy fotósorozatot kell leadnom ezért elmegyünk Izabelláért utána pedig csinálunk rólatok egy fotósorozatot.
-Imádlak!-ugrott a nyakamba barátnőm.
-Én is magamat.
-Hülye-lökte meg a vállam.-Na elindulunk akkor?-türelmetlenkedett.
-A jegeskávét azért még megisszuk nem?
-Ja, de-szólt aztán megittuk a kávékat és beszélgettünk közben. Miután mind a két pohár üres lett beszálltunk a kocsiba és elmentünk Bellért.

-Apa, anya!-kiabáltam a nappali közepéből.
-Már megint?-jött le apa a lépcsőn.
-Valahogy úgy-vakargatta El a tarkóját.
-Elvinnénk Izabellát, hogy csináljunk róla és Eleanorról egy közös fotósorozatot.
-Rendben van-forgatta meg anya a szemeit.-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Jövőhéten hagyjátok, hogy végre a szüleivel legyen-utasított apa.
-Az olyan sok...-nyafogtam.
-Nem baj. Mióta megszületett az élete 85%-át veled vagy a barátaiddal tölti a maradékot pedig velünk és annak a nagy részét alvással...-panaszkodott anya.
-Nem tehetek róla, hogy a másik lányotok is ilyen elbűvölő-válaszoltam.
-Rendben benne vagyunk-egyezett bele Eleanor aztán fel is ment a kis csöppségért és hozta is le a "tartozékaival" együtt.
-Minden nálad van?-kérdezte apa.
-Igen, minden egytől egyig-mondta El magabiztosan.
-Akkor mehettek-mondta anya mi pedig már el is húztuk a csíkot.

Szerencsére a fényképezéshez szükséges dolgaim mindig nálam vannak. Eleanornál összehoztunk egy spontán fotóstúdiót és már lőttük is a képek rengetegét. A fotókból elég sokat felraktam instagramra és egyet a twitteremre egy másikat pedig El az ő twitterjére. Még etetgettük Bellt és meg is fürdettük mindent megcsináltunk vele amit egy babával lehet és amit megtudunk. Izabellnek láthatóan nem volt ellenére mivel egész nap nem sírt semmit. Ha pedig sírt volna akkor lettünk volna igazán bajban ugyanis csak öt bizonyos ember tudja együtt vagy külön-külön elhallgattatni, de közülük is a legjobban Zayn. Az öt emberen kívül még anyának sikerül megnyugtatnia a drágaságot úgy ahogy, de neki is elég sokat kell vele szenvednie.
-Olyan jók ezek a képek-áradozott El.-Most nézd meg ezt hát komolyan mondom megzabálom-mutatta a képet amin épp Bell extra mini pociját fújta Izabell pedig nevetett.
-Igen nagyon aranyosak vagytok-helyeseltem.-Viszont mi most megyünk. Anyáék már biztos várnak és Zaynt se szeretném megvárakoztatni otthon.
-Óóó-biggyesztette le ajkait.-Akkor elköszönök ettől a tündértől-utalt az alvó húgomra majd felállt és egy kis puszit nyomott az arcocskájára és még suttogott neki valamit majd átadta a hordozóval együtt. Én is elköszöntem tőle aztán már mentünk is. Anyáéknak gyorsan beadtam a picit. Még váltottam velük pár szót és már mentem is haza mivel mióta eljöttem Eleanortól rossz érzések kerítettek a hatalmukba.

A házban csak úgy bömbölt a zene és mindenfelé Zayn cuccai voltak elhajítva. Lassú léptekkel haladtam a lépcső felé miközben szedegettem össze különböző ruhadarabjait. A lépcső alján egy fekete csipkés melltartó majd kiszúrta a szemem. Ekkor már sejtettem mi lehet a háttérben, de titkon reménykedtem, hogy nem az amire gondolok viszont már ekkor mintha egy világ dőlt volna össze bennem. Zayn cuccai a földön landoltak én pedig térdre rogytam. Pár pillanatig csak kétségbeesetten néztem ki a fejemből majd ordítottam egyet - amit a hangos zenétől nem lehetett hallani - és a melltartót a szoba másik felén lévő falhoz vágtam majd a könnyek utat törtek maguknak... Könnycseppektől telített arcom a kezembe temettem és perceken keresztül csak sírtam és sírtam. Erőt vettem magamon és felrohantam az emeletre és be a vendégszobába. Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy jól döntöttem mikor a cuccaim nagy részét a vendégszobába pakoltam a nagy bőröndömmel együtt. Benyitottam a szobába és rá kellett jönnöm, hogy rossz hitben voltam egészen idáig - mi a tanulság? A ruháid ne a vendégszobába pakold - a szobába belépve megláttam amint Zayn és Brooke épp hemperegnek... Az emberek mondják, hogy mindenben a jót kell keresni. Hát ebben is volt méghozzá az, hogy legalább nem a közös ágyunkba fektette meg, de most ez volt az a dolog ami a legkevésbé sem érdekelt. Az ajtóban megtorpantam és újra előakart törni belőlem a sírás, de minden erőmmel azon voltam, hogy megállítsam a könnyeim.

Reggel még csókolgat és mosolyog rám este pedig mással hempereg a közös otthonunkban. Gondolom mondanom sem kell, hogy a látványtól egy világ dőlt össze bennem. A kötél amin eddig táncoltam elszakadt és nincs alattam biztonsági háló csak a biztos halál... Zayn kétségbeesett tekintettel meredt rám Brooke pedig egy elégedett mosolyt villantott. Kinyomtam a bömbölő zenét és elkezdtem pakolni a bőröndömbe a cuccaim. Most egy cseppet sem érdekelt, hogy a két jómadár mit csinál a szobában. Miattam igazán ne zavartassák magukat. Zayn lepattant Brookeról és kiszállt az ágyból. Ő se zavartatta magát ugyanis egy nagy büdös semmi volt rajta és úgy kezdett el magyarázkodni.

-Aj ne, könyörgöm! Ez nem az aminek látszik!-mentegetőzött.

-Zayn ez pontosan az aminek látszik. És nem hiába mentegetőzöl itt egy szál faszban... Már bocs a kijelentésért-mondtam miközben még mindig a ruháim pakolgattam a bőröndömbe.

-Brooke menj ki-sziszegte Zayn, de a lány nem mozdult.-Brooke!-ordított rá idegesen mire Brooke összerezzent magára tette a takarót és már a szobában sem volt. Szerintem még nem látta Zaynt ilyen idegesnek mint most. Őszintén szólva én sem, bevallom kicsit meg is rémisztett... Tartottam attól, hogy valami olyat tesz velem amit megbán mármint a kis afférján kívül.

-Miattam nem kellett volna zavartatnotok magatokat-jelentettem ki.

-Figyelj én megtudom magyarázni csak... Ahj istenem!-fakadt ki magából.

-Zayn nyugodj meg. Biztos okkal történt ami történt. Most ordítozhatnék itt veled és azzal a kis szajhával is, de nem teszem, mivel azzal nem oldok meg semmit. Most szépen összepakolom a szükséges dolgaim és elutazom. Te pedig itt maradsz és élheted nyugodt életed Brooke-val.

-De én nem akarom Brookeot! Én csakis téged akarlak!-fogta kezei közé az arcom.

-Ez most nem fog menni-vettem le tenyerét az arcomról és folytattam a pakolást. Átmentem még a fürdőbe és a hálóba is néhány fontos dolgomért Zayn pedig mindvégig követett. Megjegyezném, hogy még mindig nem volt rajta semmilyen szövet... Miután mindent összepakoltam elindultam a házból kifelé. Biztonság kedvéért eltettem a kedvenc közös képünket. Mindig kellenek ilyen kis apróságok és én emlékezni szerettem volna a Zaynnel töltött szép pillanatokra. Szerencsére nagyrészt csak szép pillanataink voltak. Időközben Zayn szerencsére felvett egy alsógatyát és úgy követett az előszobába.

-Aj kérlek ne menj el. Én nem bírom nélküled nekem szükségem van rád-nyomott a falnak és félmeztelen teste egészen az enyémnek simult amitől a vér elkezdett bennem pezsegni, de mihelyt arra gondoltam, hogy ezelőtt kivel olvadt egybe tökéletes teste rögtön elundorodtam és próbáltam távolabb tolni, de nem sikerült. Leheletét éreztem a nyakamon.-Könyörgöm, én szeretlek-suttogta a fülembe amitől felállt a szőr a hátamon.

-Én is szeretlek Zayn, csak nekem ez így nem megy... Sajnálom-mondtam majd egy rövid csókot nyomtam a mézédes ajkaira majd beszálltam az autóba és elhajtottam. Talán nem volt a legjobb döntés megcsókolni és azt mondani neki, hogy szeretem miután rajta kaptam amint épp megcsal a mi házunkban, de nem bírtam otthagyni úgy, hogy ezeket nem teszem meg. Még így utoljára tudatni akartam vele, hogy még mindig ugyanúgy szeretem csak a bizalmam felé lerombolta...

Minirigó x