41.Fejezet

Sziasztok! Nem lett valami eget rengető rész és nem is valami hosszú, de itt van. Sajna több most nem telet :S Azért jó olvasást ;) Minirigó x

"Közös nap"

/Ashley szemszöge/
Az estém megint olyan rosszul telt mint tegnap. Párszor még Kelly is felkelt a sírásomra és próbált megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Már kezdem unni a sírást... Mikor rákezdek már a fejem is fáj. Szerintem többet sírok mint Bell. Nem értem Zaynt. Ha tényleg szeretett volna vagy szeretne nem csinálta volna ezt. Egyáltalán miért csinálta? Még csak nem is beszéltem meg vele. De már mindegy, elmegyek és ha visszajöttem majd akkor megbeszélem vele ezt az egészet. Reggel kilenc volt mikor Kell hangjára ébredtem.
-Aj! Aj! Éhes vagyok-rázta a vállam.
-Most tényleg ezért keltettél fel?-kérdeztem kómás hangon.
-Igen.
-De hát miért nem csinálsz magadnak?-csodálkoztam.
-A szüleid már lent vannak és esznek...
-Régen nem zavartattad magad és simán leültél közéjük.
-Azóta egy csomó minden megváltozott.
-Jó lemegyek veled enni...-forgattam meg a szemeim majd beballagtam a fürdőbe. Gyorsan megmostam a fogam, magamra kaptam egy egyszerű és kényelmes ruhát aztán már mentünk is le enni. Lent apa és anya volt.
-Jó reggelt-mosolygott ránk anya és apa.
-Nektek is-mosolyogtunk vissza Kellyvel.  Adtam egy gyors puszit anyának és apának majd helyet foglaltunk.
-Jól aludtatok?-kérdezte anya.
-Fogjuk rá-vontam vállat.
-Kicsim, majd elfelejted és találsz mást, akit sokkal jobban fogsz szeretni-mondta apa.
-De én nem akarom elfelejteni mást pedig végkép nem akarok-duzzogtam.
-Akkor miért nem bocsájtasz meg neki?-érdeklődött anya.
-Mert nem akarok!
-Akkor mégis mit akarsz Ash?-kérdezte Kelly.
-Nem tudom...-sütöttem le a szemem.-Hagyjuk ezt a témát jó?
Erre ők csak egy bólintással válaszoltak és tovább ettek. Miután anya megette az ő reggeliét felment megetetni Izabellát is.
-Biztos ne beszélgessek el ezzel a Zayn gyerekkel?-kérdezte apa.
-Ezzel a Zayn gyerekkel?-vontam fel a szemöldököm majd elnevettem magam.-Apa te bírod Zaynt miattam nem kell ezt csinálnod.
-Aki az én egyetlen nagy lányomat megmeri bántani annak velem gyűlik meg a baja.
-Akkor már inkább ahhoz a kis...Brookehoz menj.
-Nőket nem ütök meg.
-Szerintem ő minden csak nem nő. Inkább egy állat vagy egy lény esetleg földönkívüli-mondta Kelly.
-Lehet igazad van-ismertem el. Miután befejeztük a reggelit még visszamentünk a vendégszobába. Még Kell a netet bújta én gyorsan elmentem lezuhanyozni. Később cseréltünk a barátnőmmel és én neteztem ő pedig zuhanyozott. Miután kijött beszélgettünk kicsit majd átmentünk boldogítani az én édes kis húgocskámat. Ő volt úgymond az egyetlen aki mosolyt tudott csalni az arcomra. Amikor azokkal a pici szemeivel ránéz és gügyög egyet. Mikor apró mancsával a hajam próbálja megszorítani. Mikor rám mosolyog. Ránézek és megnyugvást érzek belülről. Ő a legaranyosabb kislány akit valaha láttam. Csengettek ezért lementem kinyitni az ajtót. Mivel anyák már vagy 5 perce tudomást sem vesznek róla...
-Végre azt hittük már sose jutunk be-robogott be mellettem Hazza.
-Ashley!-ugrott a nyakamba Dani és El.
-Ti, hogyhogy itt? És őt miért hoztátok?-mutogattam a lépcsőn felfelé baktató göndör fiúra.
-Nem tudta kiverni a fejéből a tegnapi lányos beszélgetést és most is jönni akart-mondta Eleanor szemeit forgatva.
-És hiányzott neki a barátnője-tette hozzá Danielle.
-Így már minden világos-bólintottam és becsuktam az ajtót. A lányok és Harold azért jöttek, hogy az utolsó pillanatokat az utazásom előtt velem tölthessék. Egészen fél háromig Izabellával töltöttük az időt utána pedig segítettek bepakolni a többiek. Négy órakor elindultunk a repülőtérre.

A szüleim, a húgom, Kelly, Danielle, Eleanor és még Harry is kikísért. Ez nagyon jól esett. Az kicsit bántott, hogy Zayn nincs itt elbúcsúzni, de, hogy is lett volna itt mikor azt se tudja, hogy elutazom? Igazság szerint az lett volna a legjobb, ha Zayn is jön velem. Persze úgy, hogy nem történik meg ez az egész... 
-Hiányozni fogtok-mondtam a nagy ölelésünk közben.
-Te is nekünk-simogatta meg a mellettem álló El a hátamat. Miután megszakítottuk az ölelést még mindenkit megölelgettem és megpusziltam. Anyáék kikötötték, hogy vigyázzak magamra és ha megérkeztem értesítsem őket. Még váltottunk pár szót és már szálltam is fel a repülőre. Lassan, de biztosan hagytam el Londont és remélhetőleg vele együtt a rossz érzéseket.
Minirigó x