48.Fejezet

"Hogy is van ez?"

/Ashley szemszöge/
Két órája utazhattunk amikor már mindenki aludt. Niall a nyálát csorgatta Liam vállára akinek a feje az ír fiú fején talált helyet. Danielle és Eleanor egymás mellett tisztességes pozícióban aludtak. Kelly Harry ölében kötött ki Hazz pedig Kell hátán. Izabella egy nagyobb széken bóbiskolt el Louis ölében aki fejét az ablaknak döntötte.  A többiek pedig nem velünk utaznak. Zayn épp a mosdóban van én pedig a körülöttünk lévő felhőket kémlelem.
- Hiányoztam? - huppant le mellém Zayn majd bal kezét átvetette vállamon és szájon puszilt.
- Csak két percre mentél el - forgattam a szemem. - De egyébként igen.
- Na azért. Te is nekem - mondta majd hosszan megcsókolt.
- Zayn - fordultam felé pár perc csend után.
- Igen? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Biztos nem lesz semmi gond a tegnap estével? - utaltam arra, hogy nem védekeztünk. Zaynnél és nálam sem volt óvszer... És hát már eléggé belemelegedtünk a dolgokba mikor ezt észre vettük, leállni pedig nem tudtunk.
- Nyugi, ez volt az első és utolsó. Plusz amúgy is milyen aranyos lenne már nem? Egy kislány vagy egy kisfiú. Egyébként kislányt vagy kisfiút szeretnél? Én kislányt viszont a fiúnak is örülnék. Az apukák általában fiút akarnak nem? - kérdezte mire bólintottam. - De én egy olyan szép lányt szeretnék mint te. Az lenne a neve, hogy Hope vagy Destiny. Neked tetszenek? Vagy melyik tetszik jobban? Vagy ha akarod választhatunk mást is. Fiú neveken nem igazán gondolkoztam még. Azon is ké... - Zayn száját egy rövid kis csókkal tapasztottam be.
- Szép név a Hope és a Destiny is. És nyugodj meg oké? Van még időnk eldönteni.
- Jó csak tudod én szoktam ilyeneken gondolkozni. Szeretnék egy olyan kicsi lányt mint te akinek a nevetése majd betölti a házat és a mindennapjainkat. Akit megvédhetek a pasiktól mikor nagyobb lesz. Meg ilyesmik. Szóval én örülnék neki.
- Én se azért aggódom, mert nem szeretnék. Csak túl korai lenne nem? - kérdeztem. Igazság szerint én szeretnék gyereket. Akár már most is, de Zaynnek ez túl korai lenne. Nincs ideje ezzel foglalkozni és ott a karrierje is ami sokkal fontosabb jelen pillanatban szóval még van időnk.
- Úgy gondolom édesem, hogyha jön a csöppség akkor jön ha pedig nem akkor nem. Egy biztos én óriási örömmel és szeretettel fogom várni - mondta ezt is nagy mosollyal akárcsak az előző monológjait.
- Egyetértek - mosolyodtam el. Jó volt hallgatni ahogy Zayn erről az egészről beszél. Még ha nem is az én gyerekeim apja lesz - de remélem igen - akkor is biztosan nagyszerű apa lesz belőle.

Már egy napja otthon voltunk és most jutottunk el odáig, hogy Bellával a neki berendezett kis szobácskájában pakoltuk ki a bőröndjéből a ruhákat. Szegényke kis komás fejjel ballagott a szekrény és a bőröndje között. Nagyon aranyosan csinálta.
- Izzie! - hallottam meg egy vékonyka kis hangot majd pár másodperccel később a tulajdonosát is észrevettem.
- Szia Lux - mosolyogtam a kislányra majd gyorsan megölelt, megajándékozott egy puszival és már ment tis tovább a húgocskámhoz.
- Sziasztok - mosolygott ránk.
- Szia - mondta Bell is. Baby Lux és Izabella tovább pakolgatták a ruhákat a szekrénybe én pedig lementem a kis jövevény anyukájához.
- Köszi Lou, hogy vigyázol a húgomra - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. Egyébként így a dolgom is könnyebb mivel lefoglalják egymást így én csak vagyok. Persze nem egészen, de gondolom érted.
- Igen értem. Emúgy tudom, hogy anyuékra is bízhatnám mert hát az ő gyerekük, de mikor itt van kifejezett kérése, hogy tényleg itt legyen és ne anyuékkal. Munkába pedig nem vihetem be - húztam el a szám - De Zayn három óra múlva jön habár gondolom ezt te is tudod.
- Ja. Mikor is jössz majd vissza? - érdeklődött.
- Holnap után reggel.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy csinálhatod ezt - nevetett fel.
- Inkább az a hihetetlen, hogy megtudtam győzni róla Zaynt - nevettem fel én is.
- Már összepakoltál?
- Aham. Danielle akármelyik pillanatban megérkezhet. Együtt megyünk mert most neki is Amerikában van dolga szóval.
- Értem.
Még egy kicsit beszélgettünk Louval majd elköszöntem a két csöppségtől mivel időközben Danielle is megérkezett majd mentünk a reptérre.

Két éve dolgozok a WWE-nél mint Női pankrátor. Őszintén szólva imádom a munkám. Zayn már nem annyira, de szerencsére belement. Annak jobban örült volna ha munkaidőben embereket vagy hírességeket fényképezek vagy valami hasonló, de az megmaradt Kellynek. Egy évig képzésen voltam utána pedig beraktak. 99%-ban minden hétfőn és pénteken Amerikában vagyok és a WWE Univerzumot szórakoztatom. Az elején elég fárasztóvolt ez az egész dolog, de azóta már megszoktam. Néha egy-egy adásra Zayn és a srácok is benéznek, de erre ritkán kerül csak sor. A Directionerek először el se hitték, hogy tényleg ez a munkám. Sokuknak nem tetszik viszont vannak olyanok akik kifejezetten bírják, hogy harcias vagyok. Anya is elég nehezen törődött bele. Azt hitte ez csak egy futó álom és majd elfelejtem ezt az egész dolgot, de nem így történt. Apa ő pedig csak örül annak, hogy megtudom magam védeni ha valami gond van. A legjobb az egészben, hogy azt csinálom amit szeretek, ha ideges vagyok valamiért így kiadhatom magamból és még fizetnek is érte. A pankrációrajongók se nagyon tudták elhinni, hogy egy dívának a One Direction énekese a pasija. Nem is értem miért... Sokan gondolják úgy, hogy megtudnám verni Zaynt. Jól gondolják. Nem amúgy nem. Már csak azért se tudnám megverni mert nem lenne hozzá elég lelki erőm. Túlságosan is szeretem.

Mióta a repülőn felmerült ez a baba téma egyre többet gondolok rá. Eddig nem igazán foglalkoztatott ez a téma. Viszont Zayn, hát ő úgy beszélt róla mintha a világbékéről tartott volna egy beszédet, de komolyan. Zayn biztosan jó apa lenne, de vajon én milyen anya lennék? Plusz azt mondja szeretne egy kislányt aki rám hasonlít. Hát ne hasonlítson rám. Zaynre kell, hogy hasonlítson ő olyan tökéletes. Még a szája is az amit nem szeret - nem is értem miért - viszont én imádom. Aztán ott vannak a szemei és kedves, aranyos, vicces, szeretetteljes és még sorolhatnám. Igaz neki is vannak rossz tulajdonságai, de én azokat is imádom bármennyire is furán hangzik ez az egész. Szeretném ha a gyerekeinknek - ha lesznek - is olyan gyönyörű hangjuk legyen mint Zaynnek. Aztán itt vagyok én. Erőszakos vagyok, és nagyszájú, egyáltalán nem vagyok könnyű eset Zayn mégis szeret. Vajon miért?

A New York-i repülőtéren szálltunk le a gépről mikor Danielle kiszállás közben lelökte a tatyóját a székről.
- Dani a táskád - mondtam mire visszafordult. A dolgok kiestek belőle így kénytelenek volt összeszedni. Leguggoltam mellé és segítettem neki. Miközben ő szorgosan pakolgatta vissza a cuccokat a kezembe akadt egy kis fehér doboz. Belém szökött a kíváncsiság. Mivel Dani nem figyelt gyorsan kinyitottam. Tudom, hogy nem kellett volna, de nem tudtam ellenállni. Mikor megláttam, hogy mi van benne azt se tudtam, hogy lány vagyok-e vagy fiú. Most ezt ő kapta vagy ő adja valakinek? De ha kapta akkor biztosan Liamtől, de akkor miért nem mondták el? És miért dugdossa? Lehet nem tőle kapta, de akkor kitől? Most akkor, hogy is van ez? Muszáj megkérdeznem.
- Ne vedd tolakodásnak vagy ilyesmi, de Liam megkérte a kezed? - bökdöstem meg a vállát.
- Mi? Jaj honnan veszel ilyen butaságokat? Dehogyis kérte... - nem tudta befejezni a mondatot mivel felnézett és meglátta a kezemben lévő nyitott dobozkát. - Basszus - szaladt ki a száján.
- Innen veszem - mutattam a dobozban lévő jegyűrűre.
- Elmondom oké? Csak menjünk már le erről az átkozott repülőről.
- De az elejétől a végéig mindent tudni akarok Miss Peazer. Vagy inkább mondjam úgy, hogy Mrs. Payne? - kérdeztem viccesen mire megforgatta a szemét majd ő is elnevette magát. Beültünk egy kis kávézóba ő pedig elkezdett mesélni...
Minirigó x

47.Fejezet

"Utolsó állomás"

~3 évvel később~

/Ashley szemszöge/
A srácok épp most tolták le negyedik turnéjuk utolsó koncertjének az utolsó számát én pedig felállva tapsolok. Habár nem csak én, rajtam kívül még vagy tízezer ember. Még mindig elképesztő, hogy ennyi ember imádja a fiúkat. Habár nem csodálom hiszen van miért. Az egész turné alatt mindig telt ház volt és percek alatt fogytak el a jegyek. A srácok kimentek a színpadról a családtagok pedig mentek a backtsagebe így ölbe kaptam Bellt és mentünk a többiek után. Miután beértünk a backstagebe Letettem a húgomat aki rögtön szerelmem nyakába ugrott. Óriási mosoly terült szét az arcomon. Annyira jó, hogy ilyen mértékben szeretik egymást. Zayn letette Izabellát és elindult felém. Felkapott és megpördült párszor a tengelye körül amit én egy kisebb sikollyal nyugtáztam. Letett majd ajkait az enyémre tapasztotta. A pörgés és a csók alatt is hallottam pár fényképezőt és telefont, de már megszoktam. Három év az elég sok együtt nem?
- Mire fel ez a nagy öröm? - érdeklődtem.
- Végre teljes mértékben együtt lehetünk - ajándékozott meg egy újabb csókkal.
- Mintha eddig nem lehettünk volna - kacagtam fel.
- De ez most más lesz - kacsintott. Igaza lehet mivel eddig minden nap volt egy koncert vagy valami ilyesmi. Viszont mostantól teljesen az enyém. Csak érjünk haza.
- Fantasztikusak voltatok.
- Ez volt a cél - kacsintott.
A többi fiúnak is gratulált mindenki. A társaság nagy része úgy döntött, hogy megünneplik egy nagy bulival a turné végét, de páran inkább visszavonultak a szállodába. Na mi is pont ebbe a pár emberbe tartoztunk.

Már a szálloda liftjében álltunk és vártunk, hogy végre megálljon a szüleim emeletén. Ők kicsit hamarabb eljöttek a koncertről mert anyának fájt a feje viszont Bellt nálam hagyták mivel ő még szeretett volna maradni. Viszont a Zaynnek közös esti tervünkbe ő nem egészen illett bele. Leguggoltam a húgomhoz és elkezdtem tárgyalni vele.
- Izzie ma anyuékkal alszol rendben? - mosolyogtam húgomra.
- De én nem szeretnék - biggyesztette le ajkait.
- Figyelj ha ma velük leszel ígérem, hogy mihelyt hazaértünk te jössz hozzánk és még Luxhoz is elviszünk - győzködtem. Lux és Izabell imádják egymást. Amikor csak tehetik együtt vannak. 
- Na jó rendben viszont akkor kapok még egy Oreo-s milkát is? - csillant fel a szeme.
- Akár kettőt is - mutattam neki kezemmel a kettőt.
- Akkor jó - bólintott rá mire felálltam, Zayn pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Ügyes voltál - súgta a fülembe majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Az  évek alatt rájöttem, hogyan győzzek meg egy három évest. A barátok és az édesség mindig bejön. Te pedig pláne - kacsintottam rá. Köztudott, hogy Bella imádja Zaynt. Mindig mikor velünk van folyton a nyakába lóg. A neten ha vagy száz kép nincs róluk akkor egy se. Már olyan pletykákat is terjesztettek, hogy Izzie nem az én húgom hanem igazából Zayn és az én gyerekem és, hogy azért találtuk ki ezt az egész húg sztorit, hogy a média és a rajongók ne akadjanak ki. Addig még okés is, hogy az enyém mert rám hasonlít viszont Zaynre nem igazán. Egyáltalán, hogy juthat ilyen az emberek eszébe? Néha már nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Aztán felmerült az a kérdés is, hogy egyáltalán nem látszott a hasam. Hát igen, arra jött a jól bevált TLC nem tudtam, hogy terhes vagyok műsora amiből leszűrték, hogy biztosan mi is így voltunk. Köszönjük ezt a nagy igazság bombát emberek! Aztán, hogy mennyi időbe telt őket meggyőzni arról, hogy ez hülyeség és, hogy történt, de ez már egy más történet... Kiszálltunk a liftből majd visszaadtuk a szüleimnek Izabellát, visszaszálltunk a liftbe és mentünk a saját emeletünkre.

Zayn már a liftben kissé nekem esett. A falának nyomott és szívogatni kezdte a nyakamat - holnapra ez tuti látszani fog -, ajkamat apró nyögések hagyták el ami eléggé tetszett neki. Kinyílt a lift ajtó és általában ilyenkor szokott az lenni, hogy egy vagy több ember áll és vár, de szerencsére most nálunk nem ez történt. Zayn felkapott az ölébe majd bevitt a hotelszobába. Az egyik pillanatban még az ajtót zárta a másikban pedig már ajkait az enyémen éreztem, kezével pedig a rajtam lévő mellényt kezdte el kigombolni. Az előbb említett ruhadarab a szoba egyik részén landolt majd folytatta a piros toppommal. Miközben azt levette ajkaink elváltak egy pillanatra. A gondolat, hogy Zayn még teljes harci díszben van egyáltalán nem tetszett így gyorsan megszabadítottam "Nirvana" feliratos felsőjétől ami alatt hála az égnek semmi más nem volt. Végigsimítottam kidolgozott felsőtestén majd alsó ajkamba haraptam.
- Jobban szeretem ha én csinálom - szólalt meg Zayn majd megcsókolt és alsó ajkamba harapott. Igazság szerint én is jobban bírom ha ő csinálja. Leültettem az ágyra majd helyet foglaltam az ölében úgy, hogy szembe legyek vele. Most én vettem birtokba az ő nyakát. Ha nekem ott lesz a mai éjszaka helye akkor neki is. Zayn közben végighúzta jobb kezét párszor a gerincemen - amitől kirázott a hideg -, végül keze a melltartókapcsolómnál állapodott meg. Kikapcsolta majd eldobta. Felállt én pedig átkulcsoltam lábam a derekán. Az ágyra fektetett, végigmért majd elismerően megnyalta az ajkait. Na ezt én szeretem jobban csinálni. Fölém  mászott és puha csókokkal kezdte el behinteni a testem minden egyes érinthető pontját. A nadrágomhoz ért amitől gyorsan megszabadított. Nem szeretem ha több ruha van rajta mint rajtam így fordítottam a helyzetünkön majd ugyan ezzel a mozdulatsorral távolítottam el róla a nadrágját, de cseles voltam így húztam vele a boxerét is ezzel örömöt okozva a már eléggé szűkölködő férfiasságának.
- Hé ez nem ér! - szólt rám.
- Nem igazán érdekel, hogy mi ér és mi nem - vontam vállat. - Szerelemben és háborúban mindent szabad - kacsintottam majd egy kis sikoly hagyta el a szám mivel Zayn gyorsan fordított a helyzetünkön.
- És ez mióta ér? Nem figyeltem - jegyeztem meg.
- Te mondtad nem? Szerelemben és háborúban mindent szabad - húzta elégedett mosolyra a száját aztán utolsó ruhadarabomtól is megszabadított. [És mivel mióta elolvastam A szürke ötven árnyalatát túlságosan is piszkos a fantáziám szerintem most nem igazán írnám tovább ezt a részt :'D]

Zayn verejtékes forró teste a mellkasomon landolt én pedig nedves hajába túrtam. Testünk még mindig teljesen összeforrt. Nem tudom pontosan mennyi ideig, de elég sokáig lehettünk csak úgy ott. Zayn kicsúszott belőlem majd mellém feküdt. Magához húzott én pedig átvetettem a lábam az övéin fejem pedig a mellkasára döntöttem.

- Szeretlek - mormolta hajamba.

- Én is szeretlek Zayn - adtam egy puszit a mellkasára. Zayn elkezdte simogatni a hajam és a hátam én pedig különböző formákat rajzolgattam a hasára. Egy idő után abba hagytam mert álomba merültem, de ő továbbra is simogatott.

Korán keltem, hogy összetudjam pakolni a cuccaink mire indulni kell a repülőhöz. Zaynnek kint hagytam egy nadrágot és egy felsőt meg persze a haja belövéséhez szükséges dolgokat. Az amerikai palacsinták sütögetésével végeztem épp amikor kopogtattak. Gyorsan az ajtóhoz mentem és Niall vigyorgott a túloldalán.
- Jó reggelt - ölelt meg majd beljebb engedte magát.
- Neked is Niall és igen be jöhetsz - nevettem.
- Pont jókor időzítettél. Most sültek ki a... - fejeztem volna be, deő félbe szakított.
- Palacsinták.
- Honnan tudtad? - vontam fel a szemöldököm.
- Elmentem az ajtó előtt és lám megcsapta az orrom ez a fenséges illat. Egyébként az étterembe mentem csak a te palacsintád valami isteni szóval... - vakargatta tarkóját. - Ugye nem baj?
- Dehogyis örülök ha enni látlak akkor olyan boldog vagy amitől én is - mosolyogtam rá.
- Ennek örülünk. Na akkor merre találom a fenséges étket?
- A konyhában - indultam el az említett helyiség felé. Ír barátunk elé tettem egy adag juharszirupos amerikai palacsintát. Niall jóízűen evett amikor az én meztelen barátom jelent meg az ajtóban és ezt sajnos Niall is észrevette.
- Azt a kurva - eszmélet fel Zayn és kirohant a konyhából. Én elkezdtem szakadni Nialler pedig csak meredt maga elé. Kissé lesokkolt állapotban volt.
- Szóval ti este? Mert ő általában...
- Boxerben van tudom. És igen Niall igen. Lezárhatjuk? - kérdeztem komolyan vagyis  csak akartam mert még mindig röhögőgörcsöm volt.
- Niall erről senkinek egy szót se! A senki alatt pedig tényleg senkit értek! Még a srácoknak se rendben? - magyarázott Zayn immár talpig ruhában.
- Lakat a számon - vágott be Niall egy huncut mosolyt. Két óra és mindenki erről fog beszélni...

Benyomtuk a palacsintát utána pedig mindent és mindenkit fogva elindultunk haza. Fél tizenegy órakor  hivatalosan is kijelenthettem, hogy elhagytuk japánt és nagyjából 18 óra múlva végre Londonban leszünk.
Minirigó x

46.Fejezet

Sziasztok! :$ De jó régen írtam már nektek xD Na szóval ez a fejezet úgymond az "1.évad" záró része. Nem csinálok olyat, hogy ez az első az meg majd a második mivel a "2. évad" nem lenne valami sok részes. Na szóval azért ez az úgymond "1.évad" záró része mivel a következő részben egy nagy idő előre lépés lesz és elkezdődik egy másik szál feldolgozása. Aztán írok vagy 3 részt és újból egy nagy előre lépés :$ De a "2.évad" végig erről az egy szálról fog szólni ;) Szóval a "2.évad"-ban csupa időugrás lesz xD De majd rájöttök miért. Most már tényleg a blog végéhez közeledünk. Viszont van egy ötletem a blognak úgymond a folytatására csak az már másról fog szólni, de azt majd később megosztom veletek ;) Addig is jó olvasást ehhez a kissé összecsapott részhez :$ Minirigó x

"Maradj"

/Zayn szemszöge/

Reggel teljesen fitten keltem ki a pihe-puha ágyból. Ami azért is volt furcsa mert mostanában nem nagyon volt ilyenben részem, főleg nem egy ilyen hosszú nap után mint a tegnapi. Levettem a boxerem majd beálltam a zuhany alá. Percekig csak álltam és hagytam, hogy a forró cseppek végigfolyjon a testemen. Tényleg többet kéne járnom edzeni.... Futott végig az agyamon. Derekam köré csavartam egy törölközőt, megmostam a fogam, beletúrtam a vizes hajamba úgy, hogy megálljon valahogy és ne nézzek ki szarul majd kibattyogtam a konyhába ahol már El kávézott.

- Jó reggelt - villantotta meg aranyos mosolyát.

- Viszont - biccentettem felé majd elkezdtem kutatni a hűtőben.

- Kicsit arrébb mész és a pulton találsz bacont és tükörtojást.

Tettem amit reggeliző társam mondott és lám csak tényleg ott volt a reggeli.

- Köszönöm - ültem le vele szemben majd enni kezdtem.

- Mikor indulunk? - érdeklődött.

- Úgy terveztem, hogy kilenckor.

- Zayn fél tíz van.

- Te most csak szórakozol ugye? Mikor felkeltem még csak fél 8 volt.

- Az akkor volt. Szóval mikor indulunk?

- Tizenegy. Felhívom az izét... aj, hogy is hívják... -törtem a fejem.

- Pilóta.

- Igen az - helyeseltem mire El elnevette magát.

- Reggel van jó? - nevettem vele már én is.

- Rendben elnézem - legyintett. Már az utolsó falatokat kaptam be amikor kopogtattak. A mosogatást nő nemű társamra hagytam én pedig kimentem ajtót nyitni. Meglepetésként ért mikor Aj állt előttem.

- Most legszívesebben letepernélek - mondta majd elpirult. Először nem értettem, hogy miért mond nekem ilyeneket egy ilyen helyen, egy ajtóban, az ajtó nyitás után és mikor semmit nem csináltam még csak az ajkaimba se haraptam csupán egy örömteli mosoly jelent meg csodás arcomon, de aztán rájöttem, hogy csak egy törölközőben vagyok és a felsőtestem teljesen szabad.

- Hajrá - tártam szét a karom mire ő megforgatta a szemeit majd bejött a lakosztályba. A csajok beszélgettek egy csomót addig amíg én elkészültem szóval volt idejük megbeszélni a dolgokat bőven. Nagy nehezen, de kiválasztottam, hogy mit vegyek fel aztán míg normálisan belőttem a hajam az is elég sokáig tartott.

A reptéren voltunk és búcsúzkodtunk. Ash és El már letudta ezt a részt ezért én voltam a soros.

- Már most hiányzol - húztam magamhoz az eddiginél is közelebb Ashleyt, pedig már teljesen közel volt.

- Nemsokára menned kell - suttogta a számba majd lágyan megcsókolt.

- Alig várom a holnaputánt.

- Én is. Köszönöm, hogy utánam jöttetek és vigyázzatok magatokra.

- Természetes, hogy utánad jövünk! És meglesz - kacsintottam rá. - Szeretlek.

- Én is szeretlek Zayn.

Ajkaim finoman az övére helyeztem majd forró csókcsatába kezdtük amibe nem csak az ajkaink hanem a nyelveink is részt vettek. Elengedtem Asht és elindultam a repülőhöz vezető folyosón.   Hirtelen két kart éreztem a derekam körül.

- Azt akarom, hogy maradj - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Megfordultam és csókot leheltem ajkaira.

- Biztos? - kérdeztem bizonytalanul.

- Teljesen - mosolygott rám. Megbeszéltük Eleanorral a dolgokat aki boldogan vette tudomásul, hogy végre tényleg szent a béke.

Abban a maradék két napban mindent csináltunk. Ashleynek megvolt rá a lehetősége, hogy leteperjen és ki is használta... Elmentünk a piramisokhoz együtt aztán pedig jobban megismerkedtem azzal a bizonyos Mr. Crosszal. Igazság szerint tényleg nem olyan rossz arc. Utána ő már vissza ment Amerikába szóval vele nem kellett foglalkoznunk. Az utolsó napunkon búvárkodtunk ami valami felemelő és eszméletlenül csodálatos dolog. A halak meg úgy az egész hát csodás. És még elmentünk ejtőernyőzni. Fentről is ugyan olyan elképesztő ez a hely mint lentről. Egyáltalán nem bántam meg, hogy itt maradtam. Igaz haza kellett volna mennem a banda miatt, de ennyit még én is megérdemlek nem? Főleg egy ilyen nehéz időszak után.

Mivel gondoltam, hogy Aj nem fogja bírni abban a házban amiben ez az egész történt eladtam - hála az égnek boldogan veszik meg Zayn Malik házát - és vettem egy újat. Asht meglepte a dolog, de láttam rajta, hogy örül neki. Visszaköltözött hozzám és megkapta az új házkulcsot. Egyszer találkozott azóta Brooke-val és nem szólt hozzá meg semmi csak egy jó nagy pofont vágott le neki. Bejön mikor ilyen harcias.

Most minden tökéletes. Két hét múlva turné és előreláthatóan jöhetnek velünk a lányok is aminek nagyon örülünk. Már csak az a kérdés, hogy Aj, hogy fogja bírni. De ahogy én ismerem imádni fogja. Már csak azért is mert bejárja a fél világot. Elkezdtük készíteni az első filmünket is aminek a This Is Us lesz a címe és 3D-ben lesz látható. Abban is benne lesznek a lányok. Egyre kevesebb az olyan rajongó aki nem tudja elfogadni a "Zashleyt". Mr. Mendez is újra kezd megbékélni velem hála az égnek. Az életem minden értelemben sínen van. Boldogabb vagyok mint valaha...

Minirigó x

45.Fejezet

"Hiányoztál"

/Zayn szemszöge/

Miután megzavart minket az a csávó már nem nagyon láttam értelmét ottmaradni ezért sarkon fordultam és elhagytam a szobát. Újra megtettem. Megint hagytam kicsúszni a kezemből Őt. Hogy lehetek ennyire barom? Áh, ide jövök megkeresem erre az első akadálynál lelépek... De már nem megyek vissza. Az mégis, hogy nézne ki? Eljövök majd visszamegyek? Egy idióta vagy Malik! Szidtam magam. Lassú léptekkel tartottam a lift felé, miután odaértem megnyomtam a hívó gombot. Pár másodperc múlva már ki is nyílt az ajtaja, beléptem és megnyomtam a földszint gombot. Szememmel a cipőm orrát kémleltem mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta pedig nem volt... Már épp zárult volna be az ajtó mikor valaki becsusszant közvetlenül velem szemben. Felnéztem és ott állt előttem. Szótlanul. Csak nézett, a szemeiből a bizonytalanság tükröződött vissza. Pár másodpercig farkasszemet néztünk majd Aj magához húzott és ajkait az ajkaimra tapasztotta miközben kezeit a nyakamra csúsztatta. Először csak hagytam magam nem nagyon tudtam mit csinálni a meglepettségtől. Miután magamhoz tértem hajába túrtam és visszacsókoltam, kezem a derekára vezettem. Nyelvemet végighúztam alsó ajkán a bejutásért könyörögve mire ő megadta. Csak úgy faltuk egymást, de mégis szenvedélyes és gyengéd volt. Minden érzelmünk a csókban volt ami csak lehetett. Nyelveink háborút vívtak egymással. Mennyire hiányzott már ez az egész. Ashley, az érintése, az ajkai, hogy tökéletes testét a karjaimban tarthassam. Megérdemlem én ezt egyáltalán azok után amit tettem? Nem hinném. Időközben leértünk a hallba és a lift ajtó kinyílt, de mi nem zavartattuk magunkat. Nem érdekelt minket senki és semmi. Csak ő volt és én. Csókunknak Eleanor köhintése vetett véget.

- Hiányoztál mindennél jobban - suttogta Aj fülembe miközben szétváltunk.

- Te is nekem, nagyon - húztam vissza erre a kis időre. Miközben súgtam neki ajkaim érintették a fülcimpáját. Teste libabőrös lett. Imádom mikor ilyeneket váltok ki belőle.

- Ajjj, te nő! El se tudod hinni mennyi szállodában voltunk. Tudod te mekkora bajt okoztál? - ölelte meg El barátnőjét.

- Sajnálom... Miért mennyi szállodában voltatok? - érdeklődött.

- Nem számoltuk, de reggel hattól úton vagyunk - válaszolt neki.

- Már biztosan mindenki tudja, hogy itt vagytok - mondta Ash.

- Igen, tudják. Lemerem fogadni, hogy mindenki jobban tudja miért vagyunk itt mint mi - nevettem fel kínosan.

- Na és most mi lesz? - érdeklődött Eleanor. Na ez egy jó kérdés... Még én magam se tudom. Csak reménykedhetek abban, hogy elégetjük a múlt lapjait és egy teljesen új könyvet kezdünk meg.
- Nem tudom - hajtotta le Ash a fejét. - Mark azt mondta felejtsem el ezt az egészet... Talán hallgatnom kéne rá.
- Mark? - vonta fel szemöldökét El. - Milyen Mark?
- Ja Mark Cross. Itt találkoztam vele a szállodába és elég jóba lettünk. Amerikai és építészettel foglakozó cége van. Nagyon rendes ember.
- Szóval úgymond te végig vele voltál? - kezdtem el féltékenykedni.
- Igen Zayn vele. És nagyon kedves volt végig. Ő tartotta bennem a lelket szóval örülnék neki, ha jól kijönnétek.
- Jól van - tettem védekező helyzetbe kezeim.
- Most pedig visszamegyek és alszok. Ti pedig... ti is ezt teszitek vagy itt foglaltok egy szobát és ott. Nekem mind egy.
- Jó akkor én foglalok egy lakosztályt és áthozatom a csomagjaink - mosolygott El.
- Itt a kártyám - nyújtottam át neki az említett kis tárgyat, hogy ne a saját zsebéből finanszírozza mivel én miattam jöttünk. Ismert és tudta, hogy nem vagyok olyan hangulatomban, hogy ellenkezzen így elfogadta majd elvonult és már intézte is a dolgokat. Ujjaimat összefontam Aj ujjaival majd visszamentünk a szobájába ahol helyet foglaltam az ágyon. Mark már nem volt a helyszínen. Az ajtót legalább bezárta.
- Hiányoztál - ült az ölembe majd kezét a nyakamra vezette fejét pedig a nyakamba fúrta.
- Te is nekem - simogattam hátát. - Meddig leszel itt?
- Még van két napom. Holnap és holnap után.
- Értem - mondtam majd tovább folytattam háta simogatását. Nem nagyon beszéltünk, de szerencsére nem állt be az a kínos csend. Ez amolyan örülök, hogy végre veled lehetek csönd. Ne mondj semmit csak ölelj pillanatnak mondanám. Pár perccel később lefeküdtünk az ágyra egymással szembe és csak néztük egymást. A következő pillanatban már lábai az enyémet keresztezték fejét pedig a mellkasomon pihentette. - Miket csináltál eddig?
- Első nap csak voltam. Második nap szétnéztem a városba és találkoztam Mr. Crosszal. Harmadik nap elmentünk a piramisokhoz ,oda veled szerettem volna elmenni - nyomott apró puszit a mellkasomra. - Visszafelé tevéken jöttünk nagyon jó buli. Ma pedig csak medencéztünk és lazsáltunk.
- Milyenek voltak a piramisok?
- Csodás. Egyszerűen hihetetlen. Imádtam őket, nagyon tetszett. És az örök rejtély, hogy vajon, hogyan tudták őket megépíteni... - áradozott én pedig figyelmesen hallgattam miközben ujjammal köröket és különféle dolgokat rajzolgattam oldalára. - Ha teheted ne hagyd ki. Eszméletlen.
- Majd valamikor kerítek rá időt. Végül is még csak 20 vagyok - nevettem.
- Ez igaz - bólintott elismerően. - Szeretlek Zayn - nyomott lágy csókot ajkaimra. Szavai most több boldogságot okoztak mint eddig bármi más az életemben.
- Én is szeretlek Ashley. Jobban mint hinnéd - csókoltam meg én is. Fél órával később Aj elaludt, de én még mindig alatta voltam. Nem akartam kihasználni a helyzetet. Tudtam, hogy még nem szeretné ha mellette maradnék. Ezért is mondta, hogy vissza megyünk vagy kiveszünk itt egy szobát. Ezért nem hibáztatom, teljes mértékben megértem. Óvatosan kimásztam alóla. Szerencsére nem keltettem fel, jó éjt puszit nyomtam a homlokára majd felhívtam Eleanort, hogy melyik szobába menjek.

Beléptem a lakosztályba - nagyon szép volt - és láttam, hogy El kint van a teraszon. Kimentem hozzá majd a korlátra támaszkodtam és az elénk terülő csodálatos tájat figyeltem.
- Reméltem, hogy nem használod ki a helyzetet. Mellesleg ő küldött el vagy magadtól jöttél? - kérdezte miközben én elővettem egy szál cigit és meggyújtottam. Úgyse cigiztem még Egyiptomban, egyszer pedig mindent ki kell próbálni nem? Beleszívtam majd válaszoltam Louis barátnőjének.
- Elaludt - fújtam ki a füstöt.
- Megbeszéltétek a dolgokat?
- Nem beszéltünk. Csak arról, hogy eddig mit csinált itt.
- Értem - bólintott.
- Gyönyörű ez a hely - szívtam bele a szálba újra.
- Igen. Már értem miért akart Ash mindig ide jönni.
- Hm... - reagáltam - Hiányzott. Azt mondta szeret... - fújtam ki a füstöt.
- Miért mit hittél? A liftes jelenet után még csodálkozol? - mosolygott rám.
- Kicsit - mutattam ujjaimmal - Holnap megyünk haza.
- Mi? Miért? Azt hittem megnézhetem a várost - biggyesztette le ajkait.
- Nem akarom Ashleyt zavarni és Louis biztosan ezer örömmel elhoz. Ő is mondta már, hogy érdekli ez a hely. És hé mire van a nászút ha nem erre? - húzogattam a szemöldököm.
- Hülye - lökte meg a vállam. - Te hova akarsz nászútra menni?
- Remélhetőleg Kínába. Aj Egyiptom után Kínába menne nagyon. Vagyis sose tudott úgy igazán dönteni... Szeretné látni a nagy falat.
- Én ezen még sose gondolkoztam - vont vállat.
- Pedig te lány vagy.
- Hé! Attól még nem kell ilyeneken gondolkoznom. Meg majd pont én? Zayn még azt se tudom, hogy mikor jöttünk össze pontosan Louisszal - nevetett fel kínosan.
- Ez igaz...
Még egy kis ideig beszélgettem Eleanorral. Kis ideig? Miket beszélek... Körülbelül éjfélig kint ültünk vagy éppenséggel álltunk és beszélgettünk. Mindenről. Még sose beszéltem vele ennyit. De jó volt kibeszélni magam. Igazság szerint még egy lánnyal se beszélgettem ennyi ideg Ashen kívül. Rózsaszín felhők között úszkálva merültem el az álmok tavában.
Minirigó x

44.Fejezet

"Te?"

/Zayn szemszöge/

Rég volt részem ennyire "csodálatos" repülőutazásban az biztos. Miután felszálltunk a levegőbe már egyáltalán nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész... Most komolyan mit gondoltam? Felszállunk a magánrepcsire elmegyünk Egyiptomba és a körülbelül 70 szálloda közül mi pont abba az egybe tévedünk be ahol Aj van. Cöh, szép álmok és sajnos azok is maradnak. Csupán két lehetőség, és egyik se kecsegtető ajánlat. Első, hogy visszarepülünk Londonba és megvárom, hogy Ashley haza ér. Kilőve. Második, hogy Eleanorral végigjárjuk a Kairóban lévő összes négy és öt csillagos szállodát. Akárhonnan nézzük ez se valami kellemes és egyszerű megoldás, de még mindig jobb mint ez első.

- Kedves Zayn - fordult felém El este tíz órakor. - Mégis, hogy tervezted Aj felderítését?

Na pont jókor teszi fel nekem ezeket a kérdéseket. Zavaromban a tarkóm kezdtem vakargatni és az alsó ajakam belsejét is megtaláltam fogaimmal.

- Hát... Különösebben nincs tervem - vallottam színt.

- Ugye csak szórakozol?

- El, ugye te sem gondoltad, hogy nekem néhány perc alatt valami bombabiztos tervet ötöl ki a fejem?

- Csak azt gondoltam, hogy nem jöhetsz egyedül - virított egy kínos mosolyt.

- Na, szóval a "terv" - mutattam idézőjeleket. - Hogy együtt végigjárjuk az összes négy vagy öt csillagos szállodát. Az egyikben pedig ott lesz a mi kis sütikénk.

- Sütike? Komolyan? Tényleg Zayn, tényleg?

- Jól van na... Csak úgy jött - rántottam vállat.

- Apropó - tartotta fel mutatóujját. - Az összes szállodát? Zayn te meghibbantál? Azért ennél jobb tervel még én is előálltam volna.

- Jó akkor hajrá. Ha fél óra múlva van valami épkézláb ötleted akkor avass be! Ha meg nincs akkor marad az enyém.

- Rendben.

Kíváncsi leszek... Nem, hogy örülne neki, hogy legalább ennyi ötletem van, á nem neki még ez se tetszik... Egyedül is igazán megtudtam és megtudnám oldani ezt az egészet. De nem mert ő nő és a nőknek mindenbe bele kell ütniük az orrukat. Abban a félórában még vártam nem nagyon csináltam semmit. Végig a DrawSomething nevű játékkal játszottam az iPhone-on. Azokat bírom mikor például Harryt vagy Louist kell lerajzolnom vagy akármilyen más hírességet. Nem valami hű, de izgalmas játék viszont nagyon jól el lehet vele tölteni az időt. Ebben az esetben pedig pont ez volt a cél! Fél órával később kíváncsi tekintettel fordultam Louis barátunk barátnője felé.

- Na?

- Mi na? - kérdezett vissza.

- Megvan, hogy mi a terv? - tártam szét kérdőn a karom.

- Ja - mosolygott. Mire egy 'akkor nyögd már ki' pillantást vetettem rá mire belekezdett. - Nem együtt derítjük fel a szállodákat hanem külön-külön. Te mész az egyik irányba én pedig a másikba. Aztán ha megtalálta valaki értesíti a másikat.

- Ez aztán kurvára eredeti - csaptam a fejemre.

- Még mindig jobb mint a tiéd Mr. Nagyokos! Így legalább spórolunk egy kis időt és nagyobb az esélye annak, hogy még ma megtaláljuk.

- Vagyis holnap - javítottam ki.

- Igen, igen holnap - forgatta meg a szemét. Az út további részét alvással, filmezéssel és beszélgetéssel töltöttük. Igazság szerint abba se gondoltam bele, hogy hajnali öt óra körül fogunk megérkezni Egyiptomba. Ezek a kis részletek most így eltűntek a látókörömből...

Mikor landoltunk a repülőtéren rögtön fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat egy szállóhoz. Szerencsétlenségünkre Aj nem ott volt. Eleanorral megvártuk míg egy kicsit világosabb lesz, azalatt pedig kiírtuk egy-egy lapra azoknak a szállodáknak a nevét ahova nekünk kell menni és négy/öt csillagos. Aztán már útnak is keltünk.

- Biztos taxival? - kérdezte El a szálloda előtt.

- Biztos - bólintottam. - Ha a rajongók megtudják, hogy itt vagyok és kiszúrják a kocsit akárhol körbe vehetik. Taxit pedig tudok váltogatni.

- Értem. És ha egy Directioner leállít képért vagy autogramért?

- El, ne aggodalmaskodj ennyit. Akkor majd szépen megmondom neki, hogy most sajnos nem lehet, mert ha neki adok akkor másnak is kell és így tovább aztán pedig annyit veszek észre, hogy nem bírok mozdulni a fanoktól.

- Akkor Zayn, sok sikert. Te jobbra én balra. Ha megtaláltad hívsz! Ha én találtam meg hívlak!

- Rendben.

Még gyorsan elejtettünk egy hajrá ölelést és be is ültünk a taxiba. Elmondtam az első szálloda nevét a sofőr pedig rögtön elindult. Mikor odaértünk kiszálltam, bementem a recepcióshoz.

- Jó reggelt. Megtudná nekem mondani, hogy Ashley Jeanette Mendez ebben a hotelben szállt-e meg?

- Jó reggelt uram, máris nézem - mosolygott rám én pedig idegesen doboltam ujjaimmal a pulton. - Sajnálom, de nincs ilyen nevű vendégünk.

- Ehhez hasonló névvel sem? Ashley Mendez vagy Jeanette Mendez esetleg Aj Mendez - bár ezt nem hiszem -?

- Sajnálom uram.

- Mindegy azért köszönöm. További szép napot! - intettem miközben már szaladtam vissza a taxiba és mondtam is a következő szálloda nevét. Ez így ment már vagy három órája. Ugyanazok a kérdések, ugyanaz a sietős udvariasság, ugyanaz a kamu - olykor tényleg őszinte - mosoly a recepciós emberektől. Néha-néha megállított egy-egy rajongó aki észrevett. Nem volt szívem elhajtani őket szóval gyorsan aláfirkantottam a dolgokat megnyomtam a kép csinálásához alkalmas gombot és már szaladtam is tovább értetlen fejeket hagyva magam után egy "Örülök, hogy találkoztunk és sajnálom majd legközelebb!' kiabálás és integetés kíséretében. Kicsit se nézhettek hülyének. Zayn Malik a One Direction tagja egyik napról a másikra feltűnik Egyiptomban és mint aki megbolondult szaladgál a szállodák között. Már biztosan tudja a fél világ, hogy itt vagyok és azt is, hogy El is itt van. Valószínűleg most megy a találgatás, hogy mégis mi történt... Este hat óra lehetett amikor Eleanorral konzultáltam telefonon. Próbált meggyőzni róla, hogy már fölöslegesen keressük ma és majd holnap folytatjuk, de még megakartam nézni a soron következő szállodát. Ha már elindultam akkor nem fordulok vissza. Megbeszéltük, hogy mivel most jött ki a szállodájából jön ide utánam és majd együtt visszamegyünk.

Bementem a mai napra utolsónak szánt szállodába. Feltettem a már jól begyakorolt kérdéseim teljesen unott hangnemben és már a reményt sem nagyon lehetett benne felfedezni inkább csak a lemondást...
- 5. emelet 324-es szoba - mondta a recepciós mire nem hittem a fülemnek.
- Imádom magát! Örök hálám, akármi gondja van csak hívjon! - ölelgettem meg örömömben és még egy cuppanós puszit is nyomtam az arcára majd integetés kíséretében a lifthez rohantam ami pont abban a pillanatban nyitódott ki. Őrült gyorsasággal nyomkodtam ugyan azt a gombot...

/Ashley szemszöge/

A reggelem a szokásos menetben telt. Zuhanyzás, öltözködés, fogmosás stb... Lementem az étkezőbe ahol Mr. Cross társaságában megreggeliztem és egy jót beszélgettünk. Úgy döntöttem, hogy a mai napomat henyéléssel töltöm így kiszemeltem magamnak egy medencét a szálláshelyem területén.  Felvettem egy fehér bikinit aminek a felső részéről kis zsinórok lógtak le és már mentem is lefelé. Kiderült, hogy Marknak ma semmilyen üzleti megbeszélése sem lesz így ő is velem tartott a medencéhez. Úszkáltunk, labdáztunk, koktélozgattunk meg minden ami csak eszünkbe jutott. Később szaunázni is beültünk és persze a napozást sem hagyhattam ki. Ha már itt vagyok akkor szerzek egy kis színt. Na nem mintha így nem lenne, de napozás és barnulás nélkül nincs nyaralás.

Este hat óra körül úgy döntöttem lefürdök. Ha ezt a napot a henyélésnek szenteltük akkor azt a pár órát ami még maradt ugyan csak azzal töltöm. Kiléptem a kádból és magamra kaptam egy fehér köntöst. Mikor kiért 19:07 állt a digitális óra kijelzőén. Kopogtattak. Senkit nem várok, még Mr. Crossal sem beszéltem meg, hogy este iszunk valamit vagy ilyesmi. Ráérősen és kíváncsian mentem az ajtóhoz majd kinyitottam. Ott állt, megkönnyebbült, csillogó szemekkel. Ő. Teljes életnagyságba. Szó szerint köpni nyelni nem tudtam. Egyáltalán, hogy került ide? Honnan tudta, hogy ebben a szállodában vagyok?
- Szia Aj - húzta kis mosolyra száját.
- Szia Zayn, viszlát Zayn! - csaptam volna orrára az ajtót, de a kezével megállította így akaratom ellenére is a szobámba termett.
- El se tudod hinni mennyire örülök, hogy látlak - úr isten! Zayn én is nagyon, mindennél jobban... De ezt akkor sem lehet, nem tudom elfelejteni amit tettél.
- Én pedig egyáltalán nem örülök. Minek vagy itt? Egyáltalán, hogy a fenébe kerültél ide? Egyáltalán nem kéne itt lenned! Egyedül kéne töltenem békésen ezt a nyaralást, de még itt is megzavarsz! Minek jöttél? Hogy megdönts valami szőke jöttmentet?! - emeltem fel a hangom.
- Ash ne mondj ilyeneket. Azért jöttem, hogy visszavigyelek és, hogy megbeszéljük a dolgokat, hogy megoldjunk mindent - monda makogva.
- Zayn hát nem érted? Ez nem ilyen egyszerű! Megcsaltál a saját szemem láttára! - csordult ki az első könnycsepp a szememből. Tessék már megint miatta sírok! De jó... - Hogy tehetted ezt? Miért? Én tényleg azt hittem, hogy szeretsz, de te mégis... megcsaltál. Ezt nem könnyű elfelejteni. Tudod te mit éreztem amikor megláttalak titeket és a ruhákat a földszinten? Soha senkinek nem kívánom azt az érzést.
- Sajnálom Ashley én tényleg nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen megfeledkeztem az agyamról és AZ után mentem - mutogatott férfiasságára amin akaratlanul is elmosolyodtam. Hát ezt váltja ki belőlem még ilyenkor is. Lehetséges ez? - Aj kérlek bocsáss meg! - jött egy lépéssel közelebb.
- Sajnálom Zayn, de ez nekem nem megy - ráztam a fejem. - Kérlek menj el - mondtam, de egy tapodtat sem mozdult. Csak állt és meredt rám kérlelő tekintettel. Aminek alapjáraton nem tudok ellenállni, de ez most más volt. Ez nem csak egy kis piti ügy, ez mélyen megsebzett. - Zayn menj el! - ordítottam újra mikor Mark jelent meg az ajtóban.
- Minden rendben? - érdeklődött.
- Igen semmi gond. Mr. Malik épp távozni készül ugye? - néztem rá 'most menj el' szemekkel.
- Igen - hajtotta le a fejét. - Viszlát Ashley, Mr?
- Cross - mondta Mark.
- Mr. Cross - biccentett a férfi felé majd elhagyta a szobát mire én teljes kétségbeesésben ültem le az ágy szélére.
- Jól vagy? - karolt át.
- Persze csak fáj. Hiányzik és legszívesebben most rögtön utána rohannék és elmondanám neki mennyire szeretem és akármit megtennék, hogy újra együtt legyünk.
- Akkor menj és tedd meg. Még nem késő.
- De ez nem helyes. Megcsalt, hogy tudnám ezt elfelejteni?
- "Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most." (-Oravecz Nóra)
- Köszönöm Mark - öleltem meg majd Zayn után rohantam. A lift már csukódott be és épp, hogy csak be tudtam csúszni a miniatűr résen. Ott álltam Zaynnel egy kis fülkében. Szemtől szemben és már csak az volt a kérdés, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. Úgy, hogy a közelemben van már nehezebb ez a döntés...
Minirigó x

43.Fejezet

"Megvagyok"

/Ashley szemszöge/
Végre valahára elkönyvelhetek egy olyan ami nyugodtan telt. Mióta Zayn megcsalt mindig vagy virrasztottam vagy álomba sírtam magam. Az órára pillantottam aminek a kijelzőjén a 8:34 nézett vissza rám. Nyújtóztam egyet majd a fürdőszobába cammogtam. Ledobtam a pizsimet, beálltam a zuhanyzófülkébe aztán magamra eresztettem a forró vizet. Minden testrészembe jól beledörgöltem a tusfürdőm. Leöblítettem habos testemet, magamra terítettem a törölközőm és kiléptem a fülkéből. Fogat mostam majd a bőröndömhöz guggoltam. Előkaptam egy fehér toppot és egy rózsaszínes lenge szoknyát feltettem hozzá egy kis övet és a szokásos kiegészítőket. Megint a fehér sarut kaptam magamra. Gyorsan kifésültem hosszú hajam és feldobtam egy kevés sminket aztán már mentem is az étkezőbe.

Nem vertem nagydobra a reggelit maradtam a jól megszokott amerikai palacsintámnál málnasziruppal.  Valamiért mindig is málnasziruppal ettem, de a juharszirupot se utasítom vissza. Nem mondanám, hogy siettem a reggeli elfogyasztásával, de nem is ettem csiga lassan csak olyan szép nyugodt tempóval. Minden ízt kiélveztem, talán annak a reményében, hogy ismét összefutok Mr. Crosszal. Már háromnegyed órája "ehettem" a reggelimet mikor úgy döntöttem felmegyek a szobámba. Ha eddig nem jött ezután se fog. Biztosan egy üzleti reggelin van vagy nem is tudom. Felálltam és elindultam kifelé. Túlságosan is elvoltam merülve gondolataimban így nem vettem észre ahogy a bejáratnál szépen nekimegyek valakinek.
-Elnézést-szabadkoztam lehajtott fejjel majd mikor felnéztem elmosolyodtam.
-Semmi gond Miss. Mendez bárkivel előfordul.
-Nem hiszem. Még jó, hogy nem volt önnél kávé vagy ilyesmi mert akkor most biztos jól leöntöttem volna.
-De nem tette.
-Nem-ráztam a fejem.
-Siet valahová vagy megiszik velem egy kávét?
-Igazság szerint semmi elhalaszthatatlan dolgom nem akad-villantottam meg fehér fogaim.
-Akkor, csak ön után-engedett előre. Vajon tényleg udvariasságból tette vagy a fenék stírölés volt a célja? Netán mind kettő? Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal mentem egy üres asztalhoz és foglaltam helyet. Mark csak két kávét rendelt. Magának a megszokott dolgokkal tőlem pedig megkérdezte, hogy iszom. Már kihozták a kávét és pár perce beszélgettünk majd egy egyáltalán nem tervezett kérdés csúszott ki a számon.
-Udvariasság vagy stírölés?-tettem fel mire Mr. Cross felvonta a szemöldökét.
-Ilyet még senki sem kérdezett tőlem-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Én nem...csak...-motyogtam.
-Mindkettő-vallotta be mire elpirultam.-Tetszett amit láttam-mondta mire még jobban elpirultam. Egyetlen férfi se mondott nekem még ilyet. Egyben sértő és tetszetős is volt ez a nagy őszinteség.
-Sose hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de ön se panaszkodhat a hátsófelére Mr. Cross és egyéb dolgokra sem...
-Ha így állunk akkor ön se Miss. Mendez.
-Hát ö... izé... köszönöm-motyogtam. Crossnak az egész beszélgetés alatt még csak egy apró pirosabb rész se keletkezett az arcán én pedig már olyan voltam mint a mikulás ruhája... Megittuk a kávét utána pedig egyeztettünk a délutánról.

Volt két órám, hogy kipakoljam a ruháim és lemenjek ebédelni. A mai ebédet biztosan egyedül töltöm mivel Mark üzleti ebéden lesz. Legközelebb csak kettőkor találkozunk. Volt valami ebben a férfiban ami nagyon megfogott. Talán a kisugárzása vagy nem is tudom... Minden esetre alig vártam, hogy újra találkozhassak vele. Minden ruhám, cipőm, festékem, piperecuccom kipakoltam és mentem is le ebédelni. Ebédre egy könnyű levest és falafelt fogyasztottam. Mikor vissza értem nem volt semmi dolgom csak eltölteni valahogy azt az egy órát. Az öltözködést nem vertem nagy dobra, ugyan abban maradtam amiben a reggelinél is voltam csak a sminkem hoztam helyre kicsit.

Kettő előtt három perccel a hallban vártam Mr. Crosst.
-Pontos-mosolyogtam rá. Mark egy térdig érő nadrágban és egy fehér V kivágású pólóban volt, nyakában egy ezüst lánccal és az órája sem maradhatott le a csuklójáról. Igazán szívdöglesztően nézett ki, de Zayn biztosan túlszárnyalná. Zayn... Bár ő is itt lenne velem.
-Utálok késni és várni. Ezért általában pontos vagyok-kacsintott majd belém karolt és kimentünk a szállodából. A kocsiban nem nagyon beszélgettünk, de nem állt be a kínos csend. A látványosságok előtt körülbelül húsz perccel kiszálltunk, hogy gyalog folytassuk az utunkat. A homok a sarumba is belekerült, de nem zavart.
-Hogyhogy nincs felesége vagy barátnője?-érdeklődtem miközben lábammal lökdöstem magam ellőtt a homokot.
-Nem találtam meg a megfelelő nőt...-hangjában csalódottság hallatszott.-És hé, 27 vagyok még van időm nem?-próbált visszatérni a jobb hangulatba.
-Bántja valami. Mi az?
-Három éve eljegyeztem valakit. Gyönyörű volt és minden amire szükségem volt és amit csak kívánhattam. Az esküvő előtt két hónappal autóbalesete volt. Elhunyt-halkult el hangja a vége felé.
-Részvétem.
-Köszönöm...De most ne beszéljünk erről. Mi van veled és a barátoddal?
Na jobbnál jobb téma... Gondoltam magamban.
-Semmi. Mióta eljöttem nem beszéltünk. Igazság szerint nem is tervezem...
-Szakítottatok?
-Úgy egyikőnk se mondta ki konkrétan, hogy "Na most szakítok" meg ilyesmik. De szerintem megtörtént. Most valószínűleg otthon gubbaszt és azon gondolkozik kinek mit mondjon, miért szakítottunk. Az igazat kissé meggondolatlan lenne elmondania.
-Már miért?-vonta fel a szemöldökét.
-Ez komplikált. Nem hiszem, hogy a menedzser örülne neki, meg szerintem ő se ha mindenki arról beszélne, hogy megcsalta a barátnőjét. Viszont a sajtónak bejönne.
-Ki a te barátod?
-Nem a barátom...-fájó volt ez kimondani, de sajnos így igaz. És tényleg most vajon mit csinálhat? És vajon mit talál ki miért mentem el? Egyáltalán elmondja, hogy szakítottunk? Ó, Zayn... Ha tudnád mennyire hiányzol.-Egyébként Zayn, Zayn Malik.
-Az a Zayn Malik?-csodálkozott mire bólintottam.-Jó srácok vagyis eddig azt hittem. Viszont tehetségesek. A magánéletük és az életük komolyabban nem foglalkoztatott, de ismerem őket.
-Jól hitted. Náluk rendesebb és jobb fejeb srácokat nem nagyon találni. És tudod mindenki hibázik.
-Most engem vagy magadat akarod meggyőzni arról, hogy Zayn igazából nem követett el nagy hibát?
-Nem tudom-ráztam a fejem. Az út további részében még beszélgettünk mindenféle dologról ami csak az eszünkbe jutott. A piramisok és a Szfinx nagyon tetszett. Imádtam őket egyszerűen lélegzetelállítóak voltak. Zaynnek is biztosan tetszene. Oké, mi van velem? Tegnap szinte nem is gondoltam rá ma meg, mintha mindenről csak ő szólna. A piramisoknál megláttam egy tevekölcsönzőt. Így eldöntöttem, hogy én szoknya ide vagy oda, de tevegelni fogok hazafelé. Crossnak sem volt ellenére így haza felé tevéken utaztunk. A városban le kellett adni a tevéket egy fickónak. Megtettük utána pedig mentünk vissza a szállodába. Mark az ajtóig kísért és egy jó éjt puszival búcsúzott. Kicsit bizsergett az érintés helye, de még csak a Zayn puszi közelébe se ért... Jó éjt Ashley gondolj a barátodra aki megcsalt a puszim miatt. Gondoltam magamban. Egy Zaynért ejtett könnycseppel merültem álomba...

/Zayn szemszöge/
Oké én ezt nem bírom... Két napja semmi hír Aj-ről. Komolyan mondom ez az őrületbe kerget. A hajamat téptem a konyhapult előtti bárszéken ülve mikor Danielle besasszézott egy narancsléért majd sasszézott volna ki, de a könyökénél fogva visszatartottam.
-Hé, hé, hé! Ne ilyen sietősen Miss Peazer. Kezdj csak el mesélni.
Nagy levegőt vett majd helyet foglalt mellettem.
-Zayn nyugodj meg. Nincs semmi gond, csak pihen.
-Pihen? Pihen? Danielle ne hazudj nekem! Ha csak pihenne akkor tuti Kelly nem itt hanem ott tengetné a napjait. És, hogy kérheted, hogy nyugodjak meg?! Most őszintén te megtudnál nyugodni ha Liam eltűnne és a csapatból mindenki a te otthonodba tengene két napja és nem mondanának róla semmit? Ráadásul úgy, hogy megbántottad, de nem is akárhogy és még annyira se voltál képes, hogy bocsánatot kérj?-törtek elő a könnyeim, Dani pedig csak nézett. Hezitáló tekintettel nézett.-Olyan egy barom vagyok!-csaptam a pultra mire a göndör lány megrezzent.-Á, istenem. Utálom magam és ezt az egészet. Ashley egyáltalán nem érdemelte meg amit tőlem kapott. Viszont én ezt nagyon is megérdemlem ugye? Tudod mit ne is válaszolj. Muszáj látnom Danielle, legalább csak addig még bocsánatot kérek és elmondom neki, hogy szeretem. Mindennél jobban és bármit megadnék egyetlen érintésért, csókjáért vagy csak a pillantásáért. Nekem szükségem van rá! Jobban mint bármire.
Már nem küszködtem tovább a könnyeimmel, szabadjára eresztettem őket. Dani kétségbeesett tekintettel figyelt majd nagy levegőt vett és megszólalt.
-Elment...-suttogta én pedig értetlenül néztem.-Elment Zayn. Három napja... Még azon a napon mikor Harryvel érkeztünk meg hozzátok. Nincs a városban még csak az országban sem-csuklott el a hangja.
-Hova?-kérdeztem, de nem szólt semmit.-Hova ment Danielle?-ordítottam rá eléggé idegesen miközben a vállát ráztam, de ő csak sírt. Nagyon megijesztettem. A nagy kiabálásra a srácok is bejöttek majd Liam ellökött Danielletől majd rám emelte hangját.
-Normális vagy?!
-Sajnálom...-túrtam a hajamba.-Ti tudjátok igaz?-csuklott el a hangom.
-Mit?-értetlenkedett Louis.
-Hogy hova utazott Ash.
-Elutazott?-emelte rám Niall értetlen tekintetét Liammel és Louval együtt.
-Ti nem tudtátok?-kérdeztem mire megrázták a fejüket. Kivéve a lányokat és Harryt.-Ti viszont nagyon is tudtátok. Mikor tudtátok meg?
-Pár nappal azelőtt, hogy elment...-mondta Kelly.
-Hova ment? Harry ha eddig hazudtál legalább most mondd el amit tudsz!
-Egyiptomba van...
Egyiptom. gondolhattam volna, mindig is elakart oda jutni. Azt hittem együtt fogunk elmenni, de ezt is elbasztam... Gratulálhatsz magadnak Zayn, újra megcsináltad. Utána kell mennem.
-Melyik szállodában?-kérdeztem, de mindenki csak hallgatott.-Mondjátok már az istenit!
-Nem tudjuk-suttogta El.
-Mi az, hogy nem tudjátok?!-ordítottam megint.
-Nem mondta el. pont ezért... Tudta, hogy megtörünk és nem akarta, hogy utána menj ezért azt nem mondta el, hogy melyik szállodában van. Viszont annyi tudunk, hogy a fővárosban-monda Dani.
-Utána megyek. Most!
-Mégis honnan szerzel mostanra repülőjegyet?-vonta fel a szemöldökét Niall.
-Ezért jó ha az ember egy híres banda énekese akiknek magángépük van-kacsintottam majd felrohantam a szobába. Gyorsan felhívtam a repülőért felelős emberünket, hogy háromnegyed órán belül kell a gép egy pilótával. Szerencsére megtudja oldani. Elkezdtem dobálni a ruháimat egy bőröndbe mikor Danielle jött be a szobába. Leguggolt és elkezdte összehajtani a ruháim.
-Sajnálom-mondtam és bocsánat kérően rápillantottam.
-Nem a te hibád-legyintett.-Mikor mész? És, hogy tervezted? Rengeteg szálloda van Egyiptomban.
-Ashley csak négy csillagos vagy több csillagos helyen száll meg. Így máris szűkül a lehetőségek száma.
-Így is van legalább 60-70 szállás. Az nem könnyű Zayn. Nem mehetsz egyedül.
-Mit csináltatok?-forgattam meg a szemem és tudtam, hogy ha ők egyszer valamit kitervelnek azt én már nem tudom szabotálni vagy nagy bajok lesznek amire most nem volt szükségem.
-Eleanor nemsokára haza ér és elkezdi bepakolni a cuccait. Veled megy. Csak meg kell várnod. Mikor megy a géped?
-Háromnegyed óra múlva. De mi van Kellyvel?
-Az szűk. És itthon kell maradni. Ashley a lelkére kötötte, hogy nem hagyja egyedül a húgát. És náluk ez mindig így volt. Sose kezdtek magánakcióba ha valamelyik a másik lelkére kötött valamit.
-De hát Kell végig itt volt...
-Te nem vetted észre mert velem voltál elfoglalva, de Bell is itt van már tegnap délután óta és mivel te csak most voltál hajlandó kimászni a szobádból egy kis ordibálásra ezért elkerülte a figyelmed...
-Ohh...
Danielle az utolsó elpakolandó ruhám is összehajtotta. Gyorsan bepakoltam a szükséges cuccaim mint fésű, tükör, spray stb... Majd mentem is Eleanor és Louis háza elé. El gyorsan elköszönt Loutól miszerint jön mihelyt megtaláltuk Aj-t és már mentünk is a reptérre. Becsekkoltunk a repülőre, pár perc várakozás után felemelkedtünk és elhagytuk Londont...
Minirigó x

Információk xD

Sziasztok :D Már dolgozom a következő fejezeten és a nagy része már meg is van ;) Holnap nagyon nagy a valószínűsége, hogy kiteszem :) Viszont most azért zavarok mert ITT az új blogom első része :D Remélem ez is elnyeri a tetszésetek :$ Komizzatok és iratkozzatok fel pls. Várom a véleményetek! :3 Minirigó x

42.Fejezet

"Egyiptom"

/Ashley szemszöge/

A repülőút elég unalmasan telt. Felszálltam, leültem, elővettem az iPod-om, betettem a fülest és az út további részében hallgattam a zenéket. Bánatomra - vagy nem - elég sok 1D-s szám is volt rajta, mikor meghallottam Zaynt halkan elkezdtem pityeregni, nem tudom, hogy ki vette észre, de nem is érdekel. Elég sokat aludtam is meg ettem egy keveset az elviselhető repülős kajából.

A gép leszállt Kairóban. Leszálltam és egy taxival utaztam a már lefoglalt szálláshelyemre. Nagyon tetszett a város, a szálloda pedig még szebb volt mint a képeken. A taxis kitett a szálloda előtt a csomagjaimmal.

-Jó napot, nem rég foglaltam szobát Ashley Jeanette Mendez néven.
-Ó, Üdvözlöm szállodánkba Miss.Mendez. A csomagjait majd a londiner felviszi. Alá kéne írnia néhány papírt, aztán már mehet is-mosolygott rám a recepciós hölgy.
-Rendben-bólintottam. A csomagjaimat el is vitték a kulcsommal együtt. Aláírtam két papírt aztán máris a liftben találtam magam. A szobámban már le voltak téve a bőröndjeim. A londiner átadta a szoba kulcsát - ami igazából nem is kulcs hanem egy kis kártya volt amit le kell húzni és kinyílik az ajtó - és már ment is a dolgára. Nem volt tágas a szoba, de kellőképpen ellehetett férni. A berendezés pedig csodás volt. Volt egy kis előszoba ahonnan egy ajtó vezetett a fürdőbe, egy az illemhelyiségbe és egy másik pedig a hálóba. A hálószobába lépve egy nagy ablak volt előttem ahonnan csodás kilátás nyílt, előtte volt egy kis asztal és két fotel. Az ágy felett egy tükör volt előtte pedig egy hosszú szekrénysor benne a TV-vel.

A fürdőszobában egy közepes kád és egy zuhanyzó volt megtalálható egy mosdókagyló mellett. Az illemhelyiség illatos volt, na jó szerintem erről nem kell szót ejtenem... Mivel elég fáradt voltam a hosszú utazástól úgy döntöttem, hogy csak holnap pakolom ki a cuccaim. Levetettem magam a szépen bevetett ágyra és élveztem a csendet. Pár pillanattal később azt vettem észre, hogy az álommanók egy egész elviselhető helyre cipelnek.

Este nyolc volt amikor kinyitottam a szemem.

-Úr isten már ennyi az idő?-motyogtam magamnak. Gyorsan felültem és szembesítettem magam azzal, hogy már csak egy óráig lehet vacsorázni. Sietősen letusoltam és magamra kaptam egy fehér trikót rá pedig egy lenge virágmintás szoknyát, feltettem még egy vékony övet is. A szokásos kiegészítőim, se maradhattak le amihez hozzá tartozott a Zayntől kapott karkötő is. Tudom, hogy most elvileg és gyakorlatilag is külön vagyunk, de mégis szükségesnek tartottam feltenni. Ha nincs rajtam olyan üresnek érzem magam vagy inkább meztelennek. Igen ez a jó szó. Ha nincs rajtam semmi ami Zaynhez köt akkor meztelen vagyok. Miközben feltettem a karkötőt megakadt a szemem a közös tetováláson. Végighúztam rajta hüvelykujjam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Már csak ez hiányzott...-morogtam. Gyorsan letöröltem a könnycseppet és magamra kaptam egy fehér sarut. Még csak Június eleje volt, de itt már nyugodtan flangálhattam volna bikiniben is. Fullasztó hőség volt, de egyáltalán nem zavart. Az étteremben helyet foglaltam és kikértem a rendelést. Az étkezésem felénél tarthattam mikor közeledett egy ha minden igaz amerikai pasas. A megjelenése amolyan komoly üzletember benyomását keltette. Huszonhétnél nem lehet idősebb, véleményem szerint.

-Leülhetek?-kérdezte mire én csak bólintottam.-Mark Cross-nyújtotta a kezét mire én elfogadtam.
-Ashley Mendez.
-Miss.Mendez Egyedül van itt?
-Tudtommal-ejtettem meg egy kínos mosolyt.
-És mi járatban?
-Szerelmi bánat.
-Sajnálom.
-Ne tegye-legyintettem.-Egyébként is elakartam jönni és ennek hála megtettem. És ön?
-Üzleti út. Egy szálloda építése miatt.
-Áh értem. Szóval építészeti vállalkozása van-mondtam mire bólintott.-Meddig lesz itt?-érdeklődtem.
-Még négy nap. Szombaton megyek vissza.
-Sokat szokott munka miatt utazni?
-Sokat szokott szerelmi bánat miatt utazni?-kérdezett vissza mire felkuncogtunk.
-Nem. Igazság szerint ez az első alkalom.
-Én elég sokat szoktam. De általában csak egy-két napra viszont Egyiptom mindig is vonzott ezért maradok tovább.
-A barátnője esetleg felesége ilyenkor önnel utazik?
-Nincs feleségem se barátnőm-mondta és elégedett mosoly húzódott a számra. Ez a válasz meglehetősen tetszett.
-O.
-Szereti a csirkét?-kérdezte.
-A kedvencem-és Zaynnek is...
-Megértem-a vacsorát Markkal töltöttem és még utána beültünk a szállodai bárba. Jól éreztem magam a társaságában még ha az elején kicsit furcsa is volt. Mr.Cross elterelte a figyelmem pár pillanatig arról ami Zaynnel történt. A szobám ajtajában álltunk.
-Köszönöm az estét Mr.Cross-jegyeztem meg.
-Én köszönöm Miss.Mendez. Holnapra van már programja?
-Igazság szerint azt terveztem, hogy ellátogatok a piramisokhoz és a Szfinxhez. Nincs kedve velem tartani?-félve kérdeztem.
-Ezer örömmel.
-Ennek örülök-Mark még ideadta a névjegykártyáját és mondta, hogy hívjam ha tudom mikorra tervezem az indulást. Még jó éjszakát kívántunk és mindenki ment a dolgára. Ami az én esetemben a zuhanyzást és az alvást jelentette mivel ismét eléggé fáradt voltam.

Mr.Cross

/Zayn szemszöge/
Reggel óriási életkedvvel és energiával pattantam ki az ágyból. Érzitek az iróniát? A reggeli zuhanyzást, hajbelövést és minden egyéb dolgot úgy kihagytam ahogy van. Egy mackó nadrágban, felső nélkül belövetlen hajjal nyomattam egész nap az XBox-ot. Egészen délután ötig amikor ugyanis Niall, Liam és Louis állítottak be teljesen váratlanul. Amolyan "fölöslegesek vagytok, húzzatok már el" pillantást vetettem rájuk, de őket ez egy cseppet sem zavarta.
-Arról ne is álmodj nagyfiú-kacsintott Louis.
-Tényleg nagyon rossz passzban lehetsz. Ennyire igénytelen állapotban még sose láttalak.
-Hehehe nagyon vicces Horan-válaszoltam Niall megnyilvánulására.
-Nem tudod, hogy hol vannak a csajok és Hazza egész nap?-érdeklődött Liam majd átvetette magát a kanapén és a kezébe vett egy kontrollert.
-Fogalmam sincs-mondtam.
-Harry mostanában többet lóg velük mint velünk...-forgatta a szemét Louis.
-Legalább több kaja marad nekünk-jött ki Niall egy nagy tálca szendviccsel a konyhából.
-Egyre gyorsabb. Komolyan mondom egyre gyorsabban készíted a szendvicseket nem is értem miért mindig mással csináltatod-csóválta a fejét Liam.
-Mert úgy finomabb ha csak eléd rakják-válaszolta Niall.
-Liam játszunk is még ma vagy csak Niall evési szokásaival foglalkozol?-förmedtem rá.
-Játszunk, játszunk-mondta és elindítottuk a meccset. Már vagy a 20. kört nyomtuk, most épp Louis volt az ellenfelem és megint vesztettem. A gép ellen is mindig vesztettem, a srácok ellen is... Ki lehet jelenteni, hogy egyáltalán nem bírok koncentrálni ha folyton Aj jár a fejemben. Ha megbocsájtana újra minden jó lenne. De nem mert ő nem képes rá...
-Yeah nyertem! Na ki  a király? Na ki a király?-ünnepelt Louis.
-Felmentem-dobtam el idegesen a kontrollert és felszaladtam a lépcsőn. Fél füllel még hallottam ahogy Liam keze csattan Lou tarkóján és azt mondja neki "Nézd meg mit csináltál, most besértődött", igazság szerint nem besértődtem csak elegem lett abból, hogy folyton eltaposnak... Magamra zártam az ajtót, betettem a fülesem és zenét hallgattam az ágyon. Este kilenc felé hallottam, hogy a csajok és Hazz is megérkezik. Persze Ashley nélkül. Azt már nem hallottam, hogy elmentek volna és nem is köszöntek ebből kifolyólag arra következtettem, hogy itt maradnak éjszakára is. Nálunk ez már megszokott volt. A másiknak nem is szóltunk és ottmaradtunk nála mert tudtuk, hogy nem bánja. Mindegyikünk otthona a másiké is volt így mindenkinek mindenki házához vagy épp lakásához volt kulcsa. Kivéve a lányoknak. Nekik ezt a kiváltságot még nem adtuk meg. De ha úgy adódott a helyzet minden fiú szívesen adta át barátnőjének a kulcsokat. A zene hatására most elég hamar álomba merültem. Egyáltalán nem volt kedvem még egy naphoz. Ezt is alig éltem túl. Ashleyvel mindig vártam, hogy végre reggel legyen és vele lehessek. De most, inkább csak a csodára várok...
Minirigó x