Translate

2013. április 4., csütörtök

43.Fejezet

"Megvagyok"
/Ashley szemszöge/
Végre valahára elkönyvelhetek egy olyan ami nyugodtan telt. Mióta Zayn megcsalt mindig vagy virrasztottam vagy álomba sírtam magam. Az órára pillantottam aminek a kijelzőjén a 8:34 nézett vissza rám. Nyújtóztam egyet majd a fürdőszobába cammogtam. Ledobtam a pizsimet, beálltam a zuhanyzófülkébe aztán magamra eresztettem a forró vizet. Minden testrészembe jól beledörgöltem a tusfürdőm. Leöblítettem habos testemet, magamra terítettem a törölközőm és kiléptem a fülkéből. Fogat mostam majd a bőröndömhöz guggoltam. Előkaptam egy fehér toppot és egy rózsaszínes lenge szoknyát feltettem hozzá egy kis övet és a szokásos kiegészítőket. Megint a fehér sarut kaptam magamra. Gyorsan kifésültem hosszú hajam és feldobtam egy kevés sminket aztán már mentem is az étkezőbe.

Nem vertem nagydobra a reggelit maradtam a jól megszokott amerikai palacsintámnál málnasziruppal.  Valamiért mindig is málnasziruppal ettem, de a juharszirupot se utasítom vissza. Nem mondanám, hogy siettem a reggeli elfogyasztásával, de nem is ettem csiga lassan csak olyan szép nyugodt tempóval. Minden ízt kiélveztem, talán annak a reményében, hogy ismét összefutok Mr. Crosszal. Már háromnegyed órája "ehettem" a reggelimet mikor úgy döntöttem felmegyek a szobámba. Ha eddig nem jött ezután se fog. Biztosan egy üzleti reggelin van vagy nem is tudom. Felálltam és elindultam kifelé. Túlságosan is elvoltam merülve gondolataimban így nem vettem észre ahogy a bejáratnál szépen nekimegyek valakinek.
-Elnézést-szabadkoztam lehajtott fejjel majd mikor felnéztem elmosolyodtam.
-Semmi gond Miss. Mendez bárkivel előfordul.
-Nem hiszem. Még jó, hogy nem volt önnél kávé vagy ilyesmi mert akkor most biztos jól leöntöttem volna.
-De nem tette.
-Nem-ráztam a fejem.
-Siet valahová vagy megiszik velem egy kávét?
-Igazság szerint semmi elhalaszthatatlan dolgom nem akad-villantottam meg fehér fogaim.
-Akkor, csak ön után-engedett előre. Vajon tényleg udvariasságból tette vagy a fenék stírölés volt a célja? Netán mind kettő? Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal mentem egy üres asztalhoz és foglaltam helyet. Mark csak két kávét rendelt. Magának a megszokott dolgokkal tőlem pedig megkérdezte, hogy iszom. Már kihozták a kávét és pár perce beszélgettünk majd egy egyáltalán nem tervezett kérdés csúszott ki a számon.
-Udvariasság vagy stírölés?-tettem fel mire Mr. Cross felvonta a szemöldökét.
-Ilyet még senki sem kérdezett tőlem-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Én nem...csak...-motyogtam.
-Mindkettő-vallotta be mire elpirultam.-Tetszett amit láttam-mondta mire még jobban elpirultam. Egyetlen férfi se mondott nekem még ilyet. Egyben sértő és tetszetős is volt ez a nagy őszinteség.
-Sose hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de ön se panaszkodhat a hátsófelére Mr. Cross és egyéb dolgokra sem...
-Ha így állunk akkor ön se Miss. Mendez.
-Hát ö... izé... köszönöm-motyogtam. Crossnak az egész beszélgetés alatt még csak egy apró pirosabb rész se keletkezett az arcán én pedig már olyan voltam mint a mikulás ruhája... Megittuk a kávét utána pedig egyeztettünk a délutánról.

Volt két órám, hogy kipakoljam a ruháim és lemenjek ebédelni. A mai ebédet biztosan egyedül töltöm mivel Mark üzleti ebéden lesz. Legközelebb csak kettőkor találkozunk. Volt valami ebben a férfiban ami nagyon megfogott. Talán a kisugárzása vagy nem is tudom... Minden esetre alig vártam, hogy újra találkozhassak vele. Minden ruhám, cipőm, festékem, piperecuccom kipakoltam és mentem is le ebédelni. Ebédre egy könnyű levest és falafelt fogyasztottam. Mikor vissza értem nem volt semmi dolgom csak eltölteni valahogy azt az egy órát. Az öltözködést nem vertem nagy dobra, ugyan abban maradtam amiben a reggelinél is voltam csak a sminkem hoztam helyre kicsit.

Kettő előtt három perccel a hallban vártam Mr. Crosst.
-Pontos-mosolyogtam rá. Mark egy térdig érő nadrágban és egy fehér V kivágású pólóban volt, nyakában egy ezüst lánccal és az órája sem maradhatott le a csuklójáról. Igazán szívdöglesztően nézett ki, de Zayn biztosan túlszárnyalná. Zayn... Bár ő is itt lenne velem.
-Utálok késni és várni. Ezért általában pontos vagyok-kacsintott majd belém karolt és kimentünk a szállodából. A kocsiban nem nagyon beszélgettünk, de nem állt be a kínos csend. A látványosságok előtt körülbelül húsz perccel kiszálltunk, hogy gyalog folytassuk az utunkat. A homok a sarumba is belekerült, de nem zavart.
-Hogyhogy nincs felesége vagy barátnője?-érdeklődtem miközben lábammal lökdöstem magam ellőtt a homokot.
-Nem találtam meg a megfelelő nőt...-hangjában csalódottság hallatszott.-És hé, 27 vagyok még van időm nem?-próbált visszatérni a jobb hangulatba.
-Bántja valami. Mi az?
-Három éve eljegyeztem valakit. Gyönyörű volt és minden amire szükségem volt és amit csak kívánhattam. Az esküvő előtt két hónappal autóbalesete volt. Elhunyt-halkult el hangja a vége felé.
-Részvétem.
-Köszönöm...De most ne beszéljünk erről. Mi van veled és a barátoddal?
Na jobbnál jobb téma... Gondoltam magamban.
-Semmi. Mióta eljöttem nem beszéltünk. Igazság szerint nem is tervezem...
-Szakítottatok?
-Úgy egyikőnk se mondta ki konkrétan, hogy "Na most szakítok" meg ilyesmik. De szerintem megtörtént. Most valószínűleg otthon gubbaszt és azon gondolkozik kinek mit mondjon, miért szakítottunk. Az igazat kissé meggondolatlan lenne elmondania.
-Már miért?-vonta fel a szemöldökét.
-Ez komplikált. Nem hiszem, hogy a menedzser örülne neki, meg szerintem ő se ha mindenki arról beszélne, hogy megcsalta a barátnőjét. Viszont a sajtónak bejönne.
-Ki a te barátod?
-Nem a barátom...-fájó volt ez kimondani, de sajnos így igaz. És tényleg most vajon mit csinálhat? És vajon mit talál ki miért mentem el? Egyáltalán elmondja, hogy szakítottunk? Ó, Zayn... Ha tudnád mennyire hiányzol.-Egyébként Zayn, Zayn Malik.
-Az a Zayn Malik?-csodálkozott mire bólintottam.-Jó srácok vagyis eddig azt hittem. Viszont tehetségesek. A magánéletük és az életük komolyabban nem foglalkoztatott, de ismerem őket.
-Jól hitted. Náluk rendesebb és jobb fejeb srácokat nem nagyon találni. És tudod mindenki hibázik.
-Most engem vagy magadat akarod meggyőzni arról, hogy Zayn igazából nem követett el nagy hibát?
-Nem tudom-ráztam a fejem. Az út további részében még beszélgettünk mindenféle dologról ami csak az eszünkbe jutott. A piramisok és a Szfinx nagyon tetszett. Imádtam őket egyszerűen lélegzetelállítóak voltak. Zaynnek is biztosan tetszene. Oké, mi van velem? Tegnap szinte nem is gondoltam rá ma meg, mintha mindenről csak ő szólna. A piramisoknál megláttam egy tevekölcsönzőt. Így eldöntöttem, hogy én szoknya ide vagy oda, de tevegelni fogok hazafelé. Crossnak sem volt ellenére így haza felé tevéken utaztunk. A városban le kellett adni a tevéket egy fickónak. Megtettük utána pedig mentünk vissza a szállodába. Mark az ajtóig kísért és egy jó éjt puszival búcsúzott. Kicsit bizsergett az érintés helye, de még csak a Zayn puszi közelébe se ért... Jó éjt Ashley gondolj a barátodra aki megcsalt a puszim miatt. Gondoltam magamban. Egy Zaynért ejtett könnycseppel merültem álomba...

/Zayn szemszöge/
Oké én ezt nem bírom... Két napja semmi hír Aj-ről. Komolyan mondom ez az őrületbe kerget. A hajamat téptem a konyhapult előtti bárszéken ülve mikor Danielle besasszézott egy narancsléért majd sasszézott volna ki, de a könyökénél fogva visszatartottam.
-Hé, hé, hé! Ne ilyen sietősen Miss Peazer. Kezdj csak el mesélni.
Nagy levegőt vett majd helyet foglalt mellettem.
-Zayn nyugodj meg. Nincs semmi gond, csak pihen.
-Pihen? Pihen? Danielle ne hazudj nekem! Ha csak pihenne akkor tuti Kelly nem itt hanem ott tengetné a napjait. És, hogy kérheted, hogy nyugodjak meg?! Most őszintén te megtudnál nyugodni ha Liam eltűnne és a csapatból mindenki a te otthonodba tengene két napja és nem mondanának róla semmit? Ráadásul úgy, hogy megbántottad, de nem is akárhogy és még annyira se voltál képes, hogy bocsánatot kérj?-törtek elő a könnyeim, Dani pedig csak nézett. Hezitáló tekintettel nézett.-Olyan egy barom vagyok!-csaptam a pultra mire a göndör lány megrezzent.-Á, istenem. Utálom magam és ezt az egészet. Ashley egyáltalán nem érdemelte meg amit tőlem kapott. Viszont én ezt nagyon is megérdemlem ugye? Tudod mit ne is válaszolj. Muszáj látnom Danielle, legalább csak addig még bocsánatot kérek és elmondom neki, hogy szeretem. Mindennél jobban és bármit megadnék egyetlen érintésért, csókjáért vagy csak a pillantásáért. Nekem szükségem van rá! Jobban mint bármire.
Már nem küszködtem tovább a könnyeimmel, szabadjára eresztettem őket. Dani kétségbeesett tekintettel figyelt majd nagy levegőt vett és megszólalt.
-Elment...-suttogta én pedig értetlenül néztem.-Elment Zayn. Három napja... Még azon a napon mikor Harryvel érkeztünk meg hozzátok. Nincs a városban még csak az országban sem-csuklott el a hangja.
-Hova?-kérdeztem, de nem szólt semmit.-Hova ment Danielle?-ordítottam rá eléggé idegesen miközben a vállát ráztam, de ő csak sírt. Nagyon megijesztettem. A nagy kiabálásra a srácok is bejöttek majd Liam ellökött Danielletől majd rám emelte hangját.
-Normális vagy?!
-Sajnálom...-túrtam a hajamba.-Ti tudjátok igaz?-csuklott el a hangom.
-Mit?-értetlenkedett Louis.
-Hogy hova utazott Ash.
-Elutazott?-emelte rám Niall értetlen tekintetét Liammel és Louval együtt.
-Ti nem tudtátok?-kérdeztem mire megrázták a fejüket. Kivéve a lányokat és Harryt.-Ti viszont nagyon is tudtátok. Mikor tudtátok meg?
-Pár nappal azelőtt, hogy elment...-mondta Kelly.
-Hova ment? Harry ha eddig hazudtál legalább most mondd el amit tudsz!
-Egyiptomba van...
Egyiptom. gondolhattam volna, mindig is elakart oda jutni. Azt hittem együtt fogunk elmenni, de ezt is elbasztam... Gratulálhatsz magadnak Zayn, újra megcsináltad. Utána kell mennem.
-Melyik szállodában?-kérdeztem, de mindenki csak hallgatott.-Mondjátok már az istenit!
-Nem tudjuk-suttogta El.
-Mi az, hogy nem tudjátok?!-ordítottam megint.
-Nem mondta el. pont ezért... Tudta, hogy megtörünk és nem akarta, hogy utána menj ezért azt nem mondta el, hogy melyik szállodában van. Viszont annyi tudunk, hogy a fővárosban-monda Dani.
-Utána megyek. Most!
-Mégis honnan szerzel mostanra repülőjegyet?-vonta fel a szemöldökét Niall.
-Ezért jó ha az ember egy híres banda énekese akiknek magángépük van-kacsintottam majd felrohantam a szobába. Gyorsan felhívtam a repülőért felelős emberünket, hogy háromnegyed órán belül kell a gép egy pilótával. Szerencsére megtudja oldani. Elkezdtem dobálni a ruháimat egy bőröndbe mikor Danielle jött be a szobába. Leguggolt és elkezdte összehajtani a ruháim.
-Sajnálom-mondtam és bocsánat kérően rápillantottam.
-Nem a te hibád-legyintett.-Mikor mész? És, hogy tervezted? Rengeteg szálloda van Egyiptomban.
-Ashley csak négy csillagos vagy több csillagos helyen száll meg. Így máris szűkül a lehetőségek száma.
-Így is van legalább 60-70 szállás. Az nem könnyű Zayn. Nem mehetsz egyedül.
-Mit csináltatok?-forgattam meg a szemem és tudtam, hogy ha ők egyszer valamit kitervelnek azt én már nem tudom szabotálni vagy nagy bajok lesznek amire most nem volt szükségem.
-Eleanor nemsokára haza ér és elkezdi bepakolni a cuccait. Veled megy. Csak meg kell várnod. Mikor megy a géped?
-Háromnegyed óra múlva. De mi van Kellyvel?
-Az szűk. És itthon kell maradni. Ashley a lelkére kötötte, hogy nem hagyja egyedül a húgát. És náluk ez mindig így volt. Sose kezdtek magánakcióba ha valamelyik a másik lelkére kötött valamit.
-De hát Kell végig itt volt...
-Te nem vetted észre mert velem voltál elfoglalva, de Bell is itt van már tegnap délután óta és mivel te csak most voltál hajlandó kimászni a szobádból egy kis ordibálásra ezért elkerülte a figyelmed...
-Ohh...
Danielle az utolsó elpakolandó ruhám is összehajtotta. Gyorsan bepakoltam a szükséges cuccaim mint fésű, tükör, spray stb... Majd mentem is Eleanor és Louis háza elé. El gyorsan elköszönt Loutól miszerint jön mihelyt megtaláltuk Aj-t és már mentünk is a reptérre. Becsekkoltunk a repülőre, pár perc várakozás után felemelkedtünk és elhagytuk Londont...
Minirigó x

1 megjegyzés:

  1. Úristen úristen úristeeeen.:DDD Nagyon de nagyon de nagyon gyorsan siess a kövivel!!! OMG ez olyan izgi!!! :DDD

    VálaszTörlés