44.Fejezet

"Te?"

/Zayn szemszöge/

Rég volt részem ennyire "csodálatos" repülőutazásban az biztos. Miután felszálltunk a levegőbe már egyáltalán nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész... Most komolyan mit gondoltam? Felszállunk a magánrepcsire elmegyünk Egyiptomba és a körülbelül 70 szálloda közül mi pont abba az egybe tévedünk be ahol Aj van. Cöh, szép álmok és sajnos azok is maradnak. Csupán két lehetőség, és egyik se kecsegtető ajánlat. Első, hogy visszarepülünk Londonba és megvárom, hogy Ashley haza ér. Kilőve. Második, hogy Eleanorral végigjárjuk a Kairóban lévő összes négy és öt csillagos szállodát. Akárhonnan nézzük ez se valami kellemes és egyszerű megoldás, de még mindig jobb mint ez első.

- Kedves Zayn - fordult felém El este tíz órakor. - Mégis, hogy tervezted Aj felderítését?

Na pont jókor teszi fel nekem ezeket a kérdéseket. Zavaromban a tarkóm kezdtem vakargatni és az alsó ajakam belsejét is megtaláltam fogaimmal.

- Hát... Különösebben nincs tervem - vallottam színt.

- Ugye csak szórakozol?

- El, ugye te sem gondoltad, hogy nekem néhány perc alatt valami bombabiztos tervet ötöl ki a fejem?

- Csak azt gondoltam, hogy nem jöhetsz egyedül - virított egy kínos mosolyt.

- Na, szóval a "terv" - mutattam idézőjeleket. - Hogy együtt végigjárjuk az összes négy vagy öt csillagos szállodát. Az egyikben pedig ott lesz a mi kis sütikénk.

- Sütike? Komolyan? Tényleg Zayn, tényleg?

- Jól van na... Csak úgy jött - rántottam vállat.

- Apropó - tartotta fel mutatóujját. - Az összes szállodát? Zayn te meghibbantál? Azért ennél jobb tervel még én is előálltam volna.

- Jó akkor hajrá. Ha fél óra múlva van valami épkézláb ötleted akkor avass be! Ha meg nincs akkor marad az enyém.

- Rendben.

Kíváncsi leszek... Nem, hogy örülne neki, hogy legalább ennyi ötletem van, á nem neki még ez se tetszik... Egyedül is igazán megtudtam és megtudnám oldani ezt az egészet. De nem mert ő nő és a nőknek mindenbe bele kell ütniük az orrukat. Abban a félórában még vártam nem nagyon csináltam semmit. Végig a DrawSomething nevű játékkal játszottam az iPhone-on. Azokat bírom mikor például Harryt vagy Louist kell lerajzolnom vagy akármilyen más hírességet. Nem valami hű, de izgalmas játék viszont nagyon jól el lehet vele tölteni az időt. Ebben az esetben pedig pont ez volt a cél! Fél órával később kíváncsi tekintettel fordultam Louis barátunk barátnője felé.

- Na?

- Mi na? - kérdezett vissza.

- Megvan, hogy mi a terv? - tártam szét kérdőn a karom.

- Ja - mosolygott. Mire egy 'akkor nyögd már ki' pillantást vetettem rá mire belekezdett. - Nem együtt derítjük fel a szállodákat hanem külön-külön. Te mész az egyik irányba én pedig a másikba. Aztán ha megtalálta valaki értesíti a másikat.

- Ez aztán kurvára eredeti - csaptam a fejemre.

- Még mindig jobb mint a tiéd Mr. Nagyokos! Így legalább spórolunk egy kis időt és nagyobb az esélye annak, hogy még ma megtaláljuk.

- Vagyis holnap - javítottam ki.

- Igen, igen holnap - forgatta meg a szemét. Az út további részét alvással, filmezéssel és beszélgetéssel töltöttük. Igazság szerint abba se gondoltam bele, hogy hajnali öt óra körül fogunk megérkezni Egyiptomba. Ezek a kis részletek most így eltűntek a látókörömből...

Mikor landoltunk a repülőtéren rögtön fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat egy szállóhoz. Szerencsétlenségünkre Aj nem ott volt. Eleanorral megvártuk míg egy kicsit világosabb lesz, azalatt pedig kiírtuk egy-egy lapra azoknak a szállodáknak a nevét ahova nekünk kell menni és négy/öt csillagos. Aztán már útnak is keltünk.

- Biztos taxival? - kérdezte El a szálloda előtt.

- Biztos - bólintottam. - Ha a rajongók megtudják, hogy itt vagyok és kiszúrják a kocsit akárhol körbe vehetik. Taxit pedig tudok váltogatni.

- Értem. És ha egy Directioner leállít képért vagy autogramért?

- El, ne aggodalmaskodj ennyit. Akkor majd szépen megmondom neki, hogy most sajnos nem lehet, mert ha neki adok akkor másnak is kell és így tovább aztán pedig annyit veszek észre, hogy nem bírok mozdulni a fanoktól.

- Akkor Zayn, sok sikert. Te jobbra én balra. Ha megtaláltad hívsz! Ha én találtam meg hívlak!

- Rendben.

Még gyorsan elejtettünk egy hajrá ölelést és be is ültünk a taxiba. Elmondtam az első szálloda nevét a sofőr pedig rögtön elindult. Mikor odaértünk kiszálltam, bementem a recepcióshoz.

- Jó reggelt. Megtudná nekem mondani, hogy Ashley Jeanette Mendez ebben a hotelben szállt-e meg?

- Jó reggelt uram, máris nézem - mosolygott rám én pedig idegesen doboltam ujjaimmal a pulton. - Sajnálom, de nincs ilyen nevű vendégünk.

- Ehhez hasonló névvel sem? Ashley Mendez vagy Jeanette Mendez esetleg Aj Mendez - bár ezt nem hiszem -?

- Sajnálom uram.

- Mindegy azért köszönöm. További szép napot! - intettem miközben már szaladtam vissza a taxiba és mondtam is a következő szálloda nevét. Ez így ment már vagy három órája. Ugyanazok a kérdések, ugyanaz a sietős udvariasság, ugyanaz a kamu - olykor tényleg őszinte - mosoly a recepciós emberektől. Néha-néha megállított egy-egy rajongó aki észrevett. Nem volt szívem elhajtani őket szóval gyorsan aláfirkantottam a dolgokat megnyomtam a kép csinálásához alkalmas gombot és már szaladtam is tovább értetlen fejeket hagyva magam után egy "Örülök, hogy találkoztunk és sajnálom majd legközelebb!' kiabálás és integetés kíséretében. Kicsit se nézhettek hülyének. Zayn Malik a One Direction tagja egyik napról a másikra feltűnik Egyiptomban és mint aki megbolondult szaladgál a szállodák között. Már biztosan tudja a fél világ, hogy itt vagyok és azt is, hogy El is itt van. Valószínűleg most megy a találgatás, hogy mégis mi történt... Este hat óra lehetett amikor Eleanorral konzultáltam telefonon. Próbált meggyőzni róla, hogy már fölöslegesen keressük ma és majd holnap folytatjuk, de még megakartam nézni a soron következő szállodát. Ha már elindultam akkor nem fordulok vissza. Megbeszéltük, hogy mivel most jött ki a szállodájából jön ide utánam és majd együtt visszamegyünk.

Bementem a mai napra utolsónak szánt szállodába. Feltettem a már jól begyakorolt kérdéseim teljesen unott hangnemben és már a reményt sem nagyon lehetett benne felfedezni inkább csak a lemondást...
- 5. emelet 324-es szoba - mondta a recepciós mire nem hittem a fülemnek.
- Imádom magát! Örök hálám, akármi gondja van csak hívjon! - ölelgettem meg örömömben és még egy cuppanós puszit is nyomtam az arcára majd integetés kíséretében a lifthez rohantam ami pont abban a pillanatban nyitódott ki. Őrült gyorsasággal nyomkodtam ugyan azt a gombot...

/Ashley szemszöge/

A reggelem a szokásos menetben telt. Zuhanyzás, öltözködés, fogmosás stb... Lementem az étkezőbe ahol Mr. Cross társaságában megreggeliztem és egy jót beszélgettünk. Úgy döntöttem, hogy a mai napomat henyéléssel töltöm így kiszemeltem magamnak egy medencét a szálláshelyem területén.  Felvettem egy fehér bikinit aminek a felső részéről kis zsinórok lógtak le és már mentem is lefelé. Kiderült, hogy Marknak ma semmilyen üzleti megbeszélése sem lesz így ő is velem tartott a medencéhez. Úszkáltunk, labdáztunk, koktélozgattunk meg minden ami csak eszünkbe jutott. Később szaunázni is beültünk és persze a napozást sem hagyhattam ki. Ha már itt vagyok akkor szerzek egy kis színt. Na nem mintha így nem lenne, de napozás és barnulás nélkül nincs nyaralás.

Este hat óra körül úgy döntöttem lefürdök. Ha ezt a napot a henyélésnek szenteltük akkor azt a pár órát ami még maradt ugyan csak azzal töltöm. Kiléptem a kádból és magamra kaptam egy fehér köntöst. Mikor kiért 19:07 állt a digitális óra kijelzőén. Kopogtattak. Senkit nem várok, még Mr. Crossal sem beszéltem meg, hogy este iszunk valamit vagy ilyesmi. Ráérősen és kíváncsian mentem az ajtóhoz majd kinyitottam. Ott állt, megkönnyebbült, csillogó szemekkel. Ő. Teljes életnagyságba. Szó szerint köpni nyelni nem tudtam. Egyáltalán, hogy került ide? Honnan tudta, hogy ebben a szállodában vagyok?
- Szia Aj - húzta kis mosolyra száját.
- Szia Zayn, viszlát Zayn! - csaptam volna orrára az ajtót, de a kezével megállította így akaratom ellenére is a szobámba termett.
- El se tudod hinni mennyire örülök, hogy látlak - úr isten! Zayn én is nagyon, mindennél jobban... De ezt akkor sem lehet, nem tudom elfelejteni amit tettél.
- Én pedig egyáltalán nem örülök. Minek vagy itt? Egyáltalán, hogy a fenébe kerültél ide? Egyáltalán nem kéne itt lenned! Egyedül kéne töltenem békésen ezt a nyaralást, de még itt is megzavarsz! Minek jöttél? Hogy megdönts valami szőke jöttmentet?! - emeltem fel a hangom.
- Ash ne mondj ilyeneket. Azért jöttem, hogy visszavigyelek és, hogy megbeszéljük a dolgokat, hogy megoldjunk mindent - monda makogva.
- Zayn hát nem érted? Ez nem ilyen egyszerű! Megcsaltál a saját szemem láttára! - csordult ki az első könnycsepp a szememből. Tessék már megint miatta sírok! De jó... - Hogy tehetted ezt? Miért? Én tényleg azt hittem, hogy szeretsz, de te mégis... megcsaltál. Ezt nem könnyű elfelejteni. Tudod te mit éreztem amikor megláttalak titeket és a ruhákat a földszinten? Soha senkinek nem kívánom azt az érzést.
- Sajnálom Ashley én tényleg nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen megfeledkeztem az agyamról és AZ után mentem - mutogatott férfiasságára amin akaratlanul is elmosolyodtam. Hát ezt váltja ki belőlem még ilyenkor is. Lehetséges ez? - Aj kérlek bocsáss meg! - jött egy lépéssel közelebb.
- Sajnálom Zayn, de ez nekem nem megy - ráztam a fejem. - Kérlek menj el - mondtam, de egy tapodtat sem mozdult. Csak állt és meredt rám kérlelő tekintettel. Aminek alapjáraton nem tudok ellenállni, de ez most más volt. Ez nem csak egy kis piti ügy, ez mélyen megsebzett. - Zayn menj el! - ordítottam újra mikor Mark jelent meg az ajtóban.
- Minden rendben? - érdeklődött.
- Igen semmi gond. Mr. Malik épp távozni készül ugye? - néztem rá 'most menj el' szemekkel.
- Igen - hajtotta le a fejét. - Viszlát Ashley, Mr?
- Cross - mondta Mark.
- Mr. Cross - biccentett a férfi felé majd elhagyta a szobát mire én teljes kétségbeesésben ültem le az ágy szélére.
- Jól vagy? - karolt át.
- Persze csak fáj. Hiányzik és legszívesebben most rögtön utána rohannék és elmondanám neki mennyire szeretem és akármit megtennék, hogy újra együtt legyünk.
- Akkor menj és tedd meg. Még nem késő.
- De ez nem helyes. Megcsalt, hogy tudnám ezt elfelejteni?
- "Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most." (-Oravecz Nóra)
- Köszönöm Mark - öleltem meg majd Zayn után rohantam. A lift már csukódott be és épp, hogy csak be tudtam csúszni a miniatűr résen. Ott álltam Zaynnel egy kis fülkében. Szemtől szemben és már csak az volt a kérdés, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. Úgy, hogy a közelemben van már nehezebb ez a döntés...
Minirigó x